Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

B. Pap István: „Ez ama Jézus"

„Ez ama Jézus " 285 ményesen operálni az emberi lélekre. Jézust e szerint el kell — hogy úgy mondjuk — venni onnan, ahová őt a páli és jánosi hit és a keresztény egyház dogmatizmusa állította és ide kell vonnunk őt egészen az emberihez; úgy kell feltüntetnünk őt, mint az emberi életből az evolúció fokozatán át kifejlett legfőbb, és minden igaz emberi értéket magában összefoglaló, hite, vallása, élete, és önfeláldozó halála által legfőbb ideált. A modern ember csak ilyen Megváltót, ilyen Jézust, Embernek fiát tud megérteni, mondja a modern theologia. Mert az a Jézus, akit a deutero-evangéliumban látnak, nem a Jézus által megélt Atyát, hanem az ószövetség törvénykező Istenét involválja. Az Isten atyasága! Bizonyára az áll a keresztény theologia központjában. De sokan és nézetem szerint dr. Ravasz is, túlzásba esnek, midőn Istent, mint valami nagyon lágy szivii Atyát tüntetik fel, aki mint mondani szokták: nehezen haragszik meg, de mindjárt megbékél. Az emberi bűn, mint dr. Ravasz is oly megragadóan festi: egy rettenetes erejű életirány, de azután mindjárt mondja: de azért semmit sem félj, a dolog nagyon egyszerű és könnyed. A mint áll a kereszt alatt az örök könyörület által összetörve és megalázva: a rajta haladó emberen át látod mindjárt az Isten kegyelmét. Ez nagyon szép és megkapó, de hiányzik dr. Ravasz beszédeiből az isteni kegyelem feltüntetése mellett egyfelől az Isten felségességének, másfelől az isteni igazság, szentség és, nem resteljük mondani: az isteni harag hangsúlyozása a bűnnel szemben. Dr. Ravasz László' prédikációi nem óhajtanak fennhagyni semmi kételyt afelől, hogy az, ami a kereszten lefolyt, egyetlen, abszolút, örök érvényű és értékű az isteni könyörülő, bűnök megbocsátására kész szeretet feltüntetésére. Szinte még bizonyos patripasszianizmus is csillan fel a „Csodatevő kereszt" II. részének szimbolikus kifejezéseiben, de azt hiszem, a szerző nem vonja kétségbe azt a tényt, hogy ebben az egyetlen ciklusban, azok, akiknek vallási tapasztalataik a legmélyebben jártak, egy, nemcsak emberek hanem Isten felé forduló áldozatot is láttak és ezek szerint a kereszt nemcsak az isteni végtelen irgalom, hanem együttesen az igazság és szentség örök érvényű kijelentése. Ki mondhatja azt, hogy dr. Ravasz prédikációi nem építő prédikációk, de viszont azt hiszem, hogy dr. Ravasz sem vonja kétségbe azt, hogy p. o. Spurgeon nem volt építő prédikátor akkor, amidőn a „The old-old story" cimű nagyszerű beszédében az „írások szerint" prédikálta a helyettes elégtételt, amely az ő ajkain ép úgy nem volt „általános, érthetetlen szólam" és „pietisztikus" ömlengés, mintahogy nem üres szólam a Robertson beszéde a vicaria satisfactióról. Erősen megáll hát az: csak azzal az objektív igazsággal tudnak építőén prédikálni, amely a mi autonom egyinéségünkön át mint egyszersmind szubjektív igazság