Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
Spencer Herbert erkölcstana. 279 tani (szociologiai) szempontjai, mert magának az erkölcsnek, az erkölcsi cselekvésnek is vannak természettani, élettani, lélektani és társadalomtani gyökerei, elágazásai és vonatkozásai. Az erkölcstan végső magyarázatai csak azokban az igazságokban találhatók, melyek mindezeknek a tudományoknak közös birtokát képezik. Természettani szempontból a cselekedeteket összetett mozgások csoportjának tekinthetjük. Ezek a mozgások legmagasabb formájúak a legfejlettebb cselekedeteknél, az erkölcsi cselekedeteknél. A fejlődés általános törvénye szerint a fejlődésben levő anyag s annak mozgása egyneműségből különneműségbe, összefUggéstelenségből összefüggésbe és határozatlanságból határozottságba megy át. Ez az általános törvény érvényesül a legfejlettebb lényben s annak legmagasabb rendű cselekvésében, erkölcsi életében is. Az élőlények legalsóbb fokozatától fölfelé haladtunkban azt látjuk, hogy cselekvései mind szorosabb összefüggésbe jutnak egymással. Az embernél ugyanezt látjuk az ősembertől a mai művelt emberig, s az erkölcstelen, úgy fejletlenebb erkölcsű embertől az erkölcsös és legfejlettebb erkölcsű emberig. Az erkölcstelen embertől az erkölcsös emberig mind nagyobb határozottságra tesznek szert a cselekedetek, az erkölcsi cselekvések. A fejlődés fokozatain keresztül a szervezet és a mozgások növekvő különneműsége mellett a cselekvések is mindinkább elkülönülnek. Az erkölcsi fejlődés folyamán az erkölcsi cselekedetek is mind különneműbbekké válnak. A legjobb erkölcsi életben a cselekedeteknek az alkalmak végtelen változatosságához képest végtelen különneműséget mutatnak föl. Az összetett mozgások nagyobb összetartozása, határozottsága és különbözősége a fejlődő élet mozgó egyensúlyának jobb fentartására szolgál.* Élettani szempontból az az erkölcsös ember, aki minden életműködését (funkcióját) a lét feltételeihez alkalmazott mértékben végezi, akiben megvan a működések egyensúlya. Az eszményi embernél és emberiségnél minden működés teljesítése erkölcsi kötelesség. A cselekvés élettani szempontból való vizsgálatánál szemünkbe tűnik az a tény, hogy az érzések és az életműködések között szoros kölcsönhatási viszony van a legalsóbbrendű lényektől fel a legfejlettebbekig. Az örömet okoz·') cselekedetek az élet fentartására és fokozására, a fájdalmat okozók pedig az élet csökkentésére vagy pusztítására szolgálnak. Viszont az élet gyarapítására szolgáló cselekedetek örömet, az ('•let csökkentésére szolgáló cselekedetek pedig fájdalmat keltenek a cselekvőben. Sőt minden öröm életfejlesztő, minden fájdalom életromboló hatású. Tehát a fejlődéstani erkölcstan szerint az életfejlesztő-örömokozó cselekedet: erkölcsös cselekedet, az élet* Principles of Ethics. f. k. V. fej. 24—29. 64-74 1. Collins: 627-628. 1.
