Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
272 Veress .fenő bizonyos más módjai pedig hogyan és miért jótékonyak. Ezek a jó és rossz eredmények nem lehetnek esetlegesek, hanem a dolgok természetéből folyó, szükségszerű következményeknek kell lenniük. Felfogásom szerint az erkölcstani tudománynak (Moral Science) az a feladata, hogy az élet törvényeiből s a lét feltételeiből levezesse, mely cselekvési módok eredményeznek szükségképpen boldogságot s melyek boldogtalanságot. Ha ezt teszi, ezeket a levezetéseit a cselekvés törvényei gyanánt kell elismerni és azokhoz kell igazodni, tekintet nélkül a boldogság vagy a nyomor közvetlen értékelésére. Talán egy példa legjobban megvilágítja nézetemet. A bolygókról szóló csillagászattan (planetary Astronomy) kezdetleges állapotában nem állott egyébből, mint a napnak és bolygóinak helyzetére és mozgására vonatkozó felhalmozódott megfigyelésekből. Ezekből a felhalmozódott megfigyelésekből jutottak el aztán lassankint az igazság némi megközelítésével annak a tapasztalat alapján való kimondására, hogy bizonyos égi testek bizonyos időkben, bizonyos helyzettel birnak. A modern csillagászattan pedig a törvényéből való levezetésekből, következtetésekből (dedukció) áll; olyan következtetésekből, amelyek megmagyarázzák, miért foglalnak el az égi testek bizonyos időkben bizonyos helyet szükségképen. Nos, a régi és újkori (modern) csillagászattan küzött levő viszonyhoz hasonló, felfogásom szerint, a hasznossági erkölcstan (the Expediency-Morality) és a tulajdonképpeni erkölcstani tudomány (Moral Science) között levő viszony. Es az az én kifogásom az uralkodó hasznossági erkölcstan (the current Utilitarianism) ellen, hogy nem ismeri el az erkölcstan fejlettebb formáját, és nem látja, bogy maga az erkölcstani tudománynak csak kezdetleges állapotáig jutott el. 1) A „Data of Ethics"-nek már idézett előszavában pedig azt mondja :„.... ettől az időtől fogva minden közelebbi célomnak alapját képező végső célom az volt, hogy a jó és rossz alapelveinek a számára ; a cselekvésre vonatkozólag általában, tudományos alapot találjak." 2) Látnivaló ebből is, hogy Spencer nem tartja tudományosaknak az összes erkölcstani irányokat és iskolákat. Helyesebben azt tartja, hogy azok erkölcstana a valódi tudományos erkölcstan követelményeinek nem felelnek meg. Részletesebben is kifejti ezt a felfogását és ítéletét abban a fejezetben, melyből való a fentebbi első idézet is: a „Data of Ethics" IV. fejezetében, melynek címe: Ways of Judging Conduct: A cselekvés megítélésének módjai. Ebben az erkölcstani módszerek főhibájáról következőképen nyilatkozik : Az összes erkölcstani módszerek, tekintet nélkül különböző jellegükre és sajátos célzataikra, egy általános hiányban i) Principles of Ethics. I. 1892. 57—58 1. ή Principles of Ethics. I. 1892. VII. 1.
