Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Pröhle Károly: A konfirmációról

268 Pröhle Károly. Már a konfirmációi oktatásban és magában a konfirmációi cselekvényben is jusson határozott kifejezésre az, hogy a konfir­máció nem csupán valaminek vége, befejezése, hanem még inkább kezdet, kezdete a fiatal keresztyén önkéntes részvételének a gyüle­kezet vallásos életében és szeretet-munkásságában. Ebből a szem­pontból tekintve nagyon helytelen dolog, ha a konfirmációi beszéd, amint az nem ritkán történik, a búcsúvétel érzelgős hangulatában folyik le. Nem, nem búcsuvételről van itt szó, hanem a vallási öntudatosságra jutott fiatal keresztyéneknek a gyülekezetbe mint tevékeny vallásos közösségbe való bevezetéséről. Azért a keresztyén hit és élet alapigazságai mellett és azokkal együtt már a konfir­mációi oktatásban súlyt kell helyezni azokra a mozzanatokra is, amelyekben a keresztyén vallásnak közösségi jellege nyilvánul, vagyis a gyülekezethez és általában az anyaszentegyházhoz való viszonyra. A lelkész mint konfirmátor mutassa fel ennek áldásos voltát; ismertesse meg a keresztyén szeretet munkáit, amelyek mindnyájunkat valami módon közreműködésre szólítanak; igye­kezzék konfirmandusaival megértetni, hogy ennek a visszonynak a konfirmáció által és azután nemcsak hogy lazúlnia nem szabad, sőt inkább erősebbé és bensőbbé kell válnia. Mindennek azonban értelme csak úgy van, ha visszont a keresztyén közösségnek, az egyháznak, a gyülekezetnek, első sorban magának a lelkipásztornak különös gondja van a már konfirmált ifjúságra. Ennek a gondnak elmulasztása egyik főoka annak, hogy az elemi vallásoktatás, hozzáértve a konfirmációi oktatást és a konfirmációt, a későbbi években oly sokszor ered­ménytelennek tűnik fel. Ha az egyház a konfirmáció után nem törődik eléggé a serdülő ifsusággal, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy épen a konfirmáció után oly sokan elidegenednek az egy­háztól. Ezen a téren még sokkal többet kell tennünk. Annak idején mint gyakorló lelkész azt tapasztaltam, hogy épen ez, t. i. a konfirmált ifjúság gondozása, igen „hálás" munkatér. De gyakor­lati irányban nem akarok további részletekbe bocsátkozni. Elég az hozzá, hogy a konfirmáció, amit csak hálával említhetünk meg, még ma is egyike a legnépszerűbb és a legáldásosabb egyházi intézményeinknek s azért igen sok okunk van arra, hogy reá különös gondot fordítsunk. Pröhle Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents