Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

Spencer Herbert erkölcstana. II. RÉSZ. Spencer erkölcstanának ismertetése. Spencer erkölcstana általában és annale tagolódása. Megrajzoltuk az egész bölcsészeti rendszernek s azzal való össefíiggéstikben az erkölcstan alapgondolatainak a fejlődéstörtéténetét. A fejlődéstörténet végén ott állottunk a rendszernek, mint valami hatalmas toronynak az aljában. Az egészben való szemlélet távlatában a rendszert betetőző erkölcstannak a körvonalait és külső képét is láttuk. Most be kell lépnünk abba. A rendszeres, részletes megtekintés munkája vár reánk. Spencer erkölcstana részletes ismeretéhez is rendelkezünk már két előfeltétellel. Ismerjük a minden gondolatrendszer alapját képező ismerettant vagy ismeretelméletet és minden gondolatrendszer alapjellemének főfontosságú meghatározó tényezőjét, a metafizikát vagy világnézettant. Spencer ismerettana az ismeret tartalma szempontjából relativizmus, a megismerés módszere szempontjából „megvilágosult" reálizmus (transfigured realisin). Vagyis szerinte összes ismereteink csak viszonylagosak, a létező valóságnak csak korlátozott mértékben megfelelők. Ezeket az ismereteket a tárgyi és alanyi valóságnak tárgyias megismeréséből szerezzük. Az elsődleges tény a rajtunk kiviil levő világ, a másodlagos tény a megismerő alany egyéni világa s a mindkettőről, az énről és a nem énről való ismeret az öntudat egységében alakul szerves rendszerré. Talán kritikai reálizmusnak vagy lélektani empirizmusnak nevezhetnők Spencer ismerettanát. Metafizikája: relativ agnoszticizmus. Az ismerettani relativizmuson alapszik a valóság végső lényegének megismerhetetlensége : az agnoszticizmus. Viszont az egész tudás viszonylagossága s a viszonylagosról és feltételesről való tudás kikerülhetetlen kényszerűséggel utal a viszonylagosság nélkül-valónak, a Feltétlennek, az Abszolútnak, mint korrelativumnak az elismerésére. A „Megismerhető" ismerete a „Megismerhetetlen" elismerésére kötelez. Azonban csak a Megismerhetetlen létének elismerésére utal és nem lényének ismeretére vezet. Ezért viszonylagos az agnoszticizmus.