Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Pröhle Károly: A konfirmációról

A konfirmációról. 265 ség ezt a kötelességét az Ür akaratához híven teljesíti, úgy a keresztségben objeetive létrejött vallási viszony minden gyermeknél természetes úton-módon, mintegy magától jelentkezik a maga subjectiv valóságában is, mert nincs gyermek, ki Istennek kegyelmét ön vétke folytán eljátszotta s a megátalkodás ítélete alá volna rekesztve. Hogy a keresztyénség közepette vannak és pedig sokan, gyermekek, kik Istennek ismerete nélkül hitetlenül növekednek fel, ez a legborzasztóbb vád a keresztyén közösség ellen s ez egykor sokaknak Ítélete lészen. De normális viszonyok között — nem az átlagos, hanem az elvi követelményeknek megfelelő viszonyokat értve — a vallási viszony, mint mondottuk, természetes módon megvalósul subjective is. Hogy ez a gyermeknek első kis dadogó imájától kezdve az egyéni vallásos élet fejlődésének különböző fokain, a bűn ellenhatását is számba véve, hogyan jelentkezik, azt itt most részletesebben nem írhatjuk le; elég az hozzá, hogy ezen fejlődés folyamán el kell következnie egy bizonyos időnek, amidőn a keresztyén vallási közösség a maga nevelői munkáját viszonylag befejezettnek tekintheti. Mikor következik ez be ? A nevelés általános fogalmát véve alapúi: akkor, ha az ember képessé válik arra, hogy a nevelés eszközeit önállóan használja és a nevelés vezetése mellett megkezdett irányban öntudatos akarattal haladjon tovább; közelebbről a vallási viszonyra alkalmazva : akkor, ha az ember Istennel és a keresztyén anyaszentegyházzal való közösségének boldogító, üdvözítő voltát felismerte s kész ebben a viszonyban a kegyelmi eszközök önkéntes használatával, öntudatos akarattal megmaradni. A nálunk mainap uralkodó felfogás és gyakorlat szerint ez az idő körülbelül a 12—14 éves korban következik be. Feltéve, hogy ez ideig a keresztyén közösség a maga nevelői feladatának sikercsen eleget tett s a gyermekben a vallási viszony bármily tökéletlenül is, de lényegileg, tehát subjective is megvalósult, ez időt a konfirmáció normális idejének elfogadhatjuk. Ahol ez a feltétel nincs meg. például vallási és erkölcsi tekintetben elhanyagolt és ennek következtében elzüllött gyermekeknél, ott konfirmálni nem lehet, mert nincs mit·, ott előbb ezt a feltételt kell megvalósítani, a vallási nevelői feladatot sikerrel teljesíteni, s csak azután lehet konfirmálni. A konfirmációban ugyanis egyrészt a keresztyén vallásban nevelt gyermekek bizonyságot tesznek arról, hogy az Istennel és a keresztyén anyaszentegyházzal való közösségüknek boldogító és üdvözítő voltát felismerték (ez a konfirmációi hitvallás) és hogy ebben a viszonyban a kegyelmi eszközök önkéntes használatával, öntudatos akarattal megmaradni készek (ez a konfirmációi fogadalom tartalma); másrészt a keresztyén anyaszentegyház erről meggyőződve a gyermekeket ezen viszonyukban megerősíti, és pedig azáltal, hogy érettük buzgón imádkozik, a meghallgatott imádságból folyó áldást az Úr nevében reájuk adja