Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Pröhle Károly: A konfirmációról
264 Pröhle Károly. zetéből indul ki és amely szerint a konfirmáció úgy jelenik meg, mint amely által abban a vallási viszonyban legalább subjektiv oldalról minőségileg új mozzanat áll be, amennyiben ezen felfogás szerint, ha a kifejezéseket komolyan vesszük, a vallási viszonya csak a konfirmáció által lesz teljessé. A konfirmáció azonban — ha ezt a szót eredeti értelmében vesszük s a cselekvénynek szentségi jelentőséget tulajdonítani nem akarunk: a vallási viszonyban nem jelenthet qualitativ, hanem pusztán quantitativ változást. Megerősíteni csak azt lehet, ami lényegileg már megvan és fenáll. Egyházunknak az újszövetség alapján álló felfogása szerint ez a vallási viszonya a fentebb jelzett kettős értelemben objektive létre jön a szent keresztség által. A keresztség jelentősége éppen abban áll. hogy ezáltal felvétetünk az Istennel és a keresztyén anyaszentegyházzal való üdvközösségbe. Objektive ez megtörténik a gyermekkeresztség által is,*) melynél — hogy egy fentebb tett nyilatkozatomat positive is kiegészítsem — a keresztszülők egy rrészt a keresztyén anyaszentegyház képviselői és tanúi, másrészt személyes viszony szerint inkább a szülőknek, mint a gyermeknek helyettesei. A hívők közösségének, melyben a Szentlélek a kegyelem eszközei által munkálkodik, további feladata éppen abban áll. hogy ezt a keresztség által objektive létrejött, vallási viszonyt a gyermekben subjektive is kifejlessze. Erre a feladatra utal éppen a keresztséggel kapcsolatban a Megváltónak az a szava: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazokat, amelyeket én mondottam néktek." Mt. 28, 19, 20. A keresztyén anyaszentegyháznak e szerint nem csupán extensiv missziói, hanem egyszersmind intensiv névelői feladata van. Ez a feladat elsősorban a keresztyén szülőket illeti, kikre Isten a gyermeket bízta. Ugyanez a feladata van azután a keresztyén iskolának, különösen a keresztyén lelkipásztornak, mint az anyaszentegyház hivatalos szolgájának, kire az Úr az ő báránykáinak legeltetését bízta; de ebből a feladatból kell. hogy r kivegye részét minden keresztyén abban a körben, melybe Isten őt helyezte. Ha a keresztyén küzös*) Az Istenhez való viszony szerint a keresztség a fiúsági viszony létesítését jelenti, mely Istennek kegyelmi ténye. Subjektiv oldalról ez époly kevéssé tételezi fel az ember öntudatosságát, mint annak a természetes viszonynak létrejövetele, melyben a gyermek szülőihez és a családhoz áll. Ennyiben — s más jelentősége a keresztségnek különben sincs — a gyermekkeresztség teljes és tökéletes és semminemű kiegészítésre vagy megújításra nem szorul. A mi a gyermek keresztel esnél tökéletlen, az nem a keresztség mint ilyen, hanem a gyermek maga. Ennek kell az Isten üdvakarata szerint fejlődnie, hogy a keresztségben elvileg tételezett viszony életteljes valósággá legyen. Ezzé válik a hit által, melyet a gyermekben felébreszteni, ápolni, a keresztyén nevelés van hivatva. L. fent.
