Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Pröhle Károly: A konfirmációról
A konfirmációról. 259 mégis közelebb jutunk a célhoz, ha ezen történeti áttekintés világában s evang. egyházunk genuin szellemében vizsgálat és bírálat alá vesszük — a kevésbbé lényegesek figyelmen kívül hagyásával — azokat a legfőbb eltérő nézeteket, melyek a konfirmáció lényegére vonatkozólag egyházunk különböző köreiben ezidőszerint uralkodnak. Szerény véleményem szerint négy ily jellegzetes felfogásmódot különböztethetünk meg, melyekre az itt figyelmen kívül hagyottak is rövidebb-hosszabb úton visszavezethetők. a) A legtöbben a keresztség szentségével hozzák kapcsolatba a konfirmációt s értelmét és jelentőségét ebből igyekeznek levezetni oly módon, hogy a gyermekkeresztséget, legalább a viszony subjectiv oldaláról, mint valami be nem fejezettet állítják oda s a konfirmációt úgy tüntetik fel, mint amely által a gyermekkeresztségben objective létrejött vallási viszony subjectiv oldalról is teljessé lesz. Ezen felfogás körében a legjellemzőbb meghatározás úgy hangzik, hogy: a konfirmáció a keresztségbeli szövetségnek megújítása, vagy megerősítése vagy kiegészítése. Lásd fentebb 7. pont. továbbá: Schleier macher: Der christl. Glaube 138. § 2. ρ. b) Mások a konfirmációt inkább az Ur vacsorájával hozzák elválaszthatatlan kapcsolatba oly megokolás alapján, hogy az Űr szent vacsorájában mint Krisztus hívei legszentebb és legmagasabb rendű jogának élvezetében csak azok vehetnek részt, kik előbb bizonyságot tettek arról, hogy e szent jognak élvezetére s a vele járó kötelességek teljesítésére érettek és képesek. Ennek a képességnek s érettségnek kimutatása s ennek alapján az Ur szent vacsorájában való részvétel jogának ünnepélyes megadása történik a konfirmáció alkalmával. ( Cremer: „Die Konfirmation ist nichts... wenn sie nicht erste Feier, erster Empfang des heiligen Abendmahls ist". A fentebb említett 15 16. sz. füzet 23. 1.) Erre a felfogásra utal az a szokás, mely szerint a konfirmációi oktatást — több helyütt különösen a nép körében — a gyónásra való előkészületnek tekintik, a konfirmandus-kátét „gyónó káténak", a konfirmandusokat „gyónók"-nak nevezik. L. fentebb 4. és 5. pont. c) Vannak továbbá, kik a konfirmációt tisztán egyházi paedagogiai szempontból tekintik s oly ünnepies cselekvénynek tartják, mely által az egyház a kiskorúakon végzett vallásoserkölcsi nevelői munkáját bizonyos érettségi fok elérése után viszonylag befejezi s az illetőket egyházi ill. vallási tekintetben nagykorúaknak nyilvánítja, „felveszi az egyház felnőtt tagjai közé". Az Ür szent vacsorájában való részvételnek joga ezzel vagy implicite meg van adva, vagy pedig — amint ez a szabad egyházi sociális konferencia törekvéseiben is kifejezésre jutott — ezen jog élvezését külön később megszerzendő feltételekhez kívánják kötni. (V. ö. fentebb 10. p.) 2*
