Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Pröhle Károly: A konfirmációról
260 Pröhle Károly. d) Végül megemlítendő az a némileg egyházjogi színezetű felfogás, melyszerint míg a keresztség csak általában a keresztyén egyházba, addig a konfirmáció az illető történetileg sajátlagosan fejlődött és alakult egyházfelelcezetbe való fölvételt jelenti. Ezen álláspont szerint a konfimációi oktatásnál különös súlyt kell helyezni a különböző egyházakat egymástól elválasztó u. n. „váltanok" megismertetésére s a konfirmáció is az egyházhoz mint felekezethez való hűség fogadására és megerősítésére szolgál. L. 8. p. (Néhány év előtt arról volt szó, hogy ilyen értelemben kívánja behozni a „konfirmáció" szokását a budapesti zsidó hitközség is, hogy ez által a zsidók hitehagyásának gátat vessen. Arról, hogy ez a szokás tényleg moghonosult-e a zsidóknál, nincs tudomásom.) A gyakorlati életben ezek a különböző felfogások természetesen nem szoktak egészen tisztán jelentkezni, hanem sokféleképen társulnak és szövetkeznek egymással, ami tagadhatatlanul sok zavarnak okozója. Mit szóljunk ezekhez a különböző felfogásmódokhoz ? Részemről a leghelyesebbnek ítélem, ha a bennük rejlő igazsági momentumokat felkeresni s egyesíteni igyekszünk. Ε tekintetben azonban óvakodnunk kell attól a kritikátlan, felületes eklekticismustól, mely az elvi elhatározásra szükséges értelmi vagy erkölcsi erő hiányában megelégszik, ha sikerül a különböző felfogások egyes jellemző kifejezéseit valamely mesterkélt meghatározásban összekötni. Hogy eredményre jussunk, szükséges ama különféle felfogásmódokat — mint fentebb mondottuk — egyházunk genuin szellemében bírálat alá venni s az ezzel össze nem férő elemeket a kellő határozottsággal eltávolítani. Ami az a) alatt jellemzett felfogást illeti, ebben igazsági momentumként el kell ismernünk azt, hogy a konfirmációt a keresztséggel összeköttetésbe hozza és súlyt helyez a konfirmandusoknak az Istenhez való személyes viszonyára. Azonban tévesnek tartjuk azt a módot, ahogyan ezt teszi, nevezetesen hibáztatjuk azt a felfogást, mely a konfirmációt a gyermekkeresztséggel összeköttetésben a szövetség képzete alapján magyarázza. „A konfirmáció a keresztségbeli szövetségnek megújítása vagy megerősítése". Tudom, hogy ezt a meghatározást különösen nálunk a közkedveltség s a tekintélyeknek egy egész sora támogatja, mindamellett helytelennek tartom, egyrészt mivel a keresztségnek téves felfogásán alapszik, másrészt mivel a keresztségnek ezen téves felfogása alapján a konfirmációnak jelentőségét a keresztség rovására túlcsigázza, olyannyira, hogy, ha a kifejezéseket stricte vesszük, a konfirmáció ebben az értelemben a gyermekkeresztség tökéletlensége miatt elkerülhetetlenül szükségesnek látszik. A tévedés alapja abban van, hogy a keresztségre a szövetség képzetét alkalmazza. Ha a szövetség képzetét csak némikép is komolyan vesszük, világos, hogy szövetségről csak ott lehet szó, a hol két