Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete

A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 23 utolsó, legfontosabb fogalma"

1) és amely a különböző kijelentésekre, egyetemlegességre és egyedüli igazságra vonatkozó igényeket megfejti.

2) Azonban a tényekből vont következtetésekre elég csak a fejlődés csúcspontjait figyelembe venni, amilyenek a zsidóság, keresztyénség, iszlám, brahmanismus, buddhismus, zoroastrismus és az ész, vallás philosophiai kísérletei.

3) „Az abszolút szellemi célra irányuló erők egymás mellett, különböző pontokon előtörését'' jelentik ezek, „melyeknek mindenike tartalmának gazdagságát közelebbről saját szűkebb körében fejleszti ki, mígnem a szabad, szellem-erkölcsi küzdelem mindeniknek értékfokait megállapítja s történelem-philosophiai rendezésük folytán a megítélésükhöz szükséges centrumot megtalálja." Ha van az egésznek gyűjtőpontjául alkalmas kijelentés, „az csakis személyes, történeti esemény lehet", mert „egy csak körvonalaiban megismerhető, de teljes alakjában mindig transcendens cél a történelemben mindig csak individualiter feltételezett módon fogható fel." Ennek a küzdelemuek sorsa azonban nem a tudósok között, hanem künt az életben dől el. Szó sincs róla, hogy a ténylegesből a vallás általános fogalmát megalkothatnánk, mindig célok és ideálok lebegnek előttünk, a megvalósulás pedig mindig transcendens marad. A fejlődés nem successio, hanem „a magasabb szellemi élet kiemelkedéseit, előtöréseit, kijelentéseit jelöli az, egyikszer tisztábban és mélyebben, másikszor gyöngébben, zavartabban, míg nem összefüggő kifejezésre talál és innen tovább vezet útja, egész azon célokig, melyek minden emberi tudást és képzeletet túlhaladnak. Ez a fejlődés gondolatának el nem múló magva."

4) Ami most már a jelenlegi vallásoknak a fejlődésben elfoglalt helyzetét és jelentőségét illeti, a magasabb rendű, új képződések megállapításánál az analógia és fejlődés törvényei vezetik a nyomozást. Mindenesetre legfontosabb itt a keresztyénség előállásának kérdése. Azonban nem pusztán történetileg kell eljárni, mely feltétlen relativismusra vezetne, hanem történetphilosophiailag s egyúttal a vallásos öntudat analysisének figyelembe vételével. Tröltsch természeti vallásokat és ethikai személyiség vallásait vesz fel s a 2-ik alaknak teljes előtörése a keresztyénségben látható.

5) A keresztyénség az egyedüli szakítás a természeti vallás határaival és feltételeivel és a magasabb világ, mint végetlenül értékes, minden mást feltételező és alakító személyi élet odakínálása. A keresztyénség gyűjtő pontja és összfoglalatja a vallás minden megismerhető fejlődéseinek, egy új életnek kezdete. De épen Kultur der Gegenw. 31., Gesch. und Met. 45. 2) Gesch. und Met. 11. 8) Absolutheit etc. 55 kv. Ί) Absolutheit 60—C6. v. ö 31. 5j Kel. phil. 461., 405., 483. v. ö. a különféle osztályozásokat ..Theol. Szaklap" 1909. 4-ik sz., Dr. Antal cikke.