Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete

22 Dr. Lencz Géza. a vallásos apriorinak, mint amely transcendens valóság megragadását jelképezi, fogalmával sem sokra mehetünk, mert oly általánosságban van az tartva, hogy a vallásos képzetek alakítására befolyással nem bírhat. Egy oly lénnyel vonatkozásba lépni, mely minden ismeret kiindulását és egységét képezi, inkább a gondolkozás számára szükségképen! s Hunzinger méltán állíthatja, hogy itt épúgy lehet materialisztikus, mint theisztikus megfejtést adni.

1) De lássuk tovább Tröltschöt. Az elhatározó eredmény, amit az ismeretelmélet alapján nyer, az, amit másutt úgy fejez ki, hogy „az immanens öntudat útján lehet logikailag olyan helyes következtetést vonni, amely az öntudat eló'tt transcendens valóság megismerésére vezet'?

3) Ezen a tételen alapszik a fejlődéstörténeti Idealismus, mely „a történelem, vagy szellem metaphysikájának" kutatásából indul ki, ahol tehát első sorban egy szabályt kell találni, melynek segélyével az emberi szellem egysége és az egységes fejlődés megállapítható. A tartalom minden sokfélesége dacára „egy megállapított s lezáruló cél van tűzve" az emberiség elé s a felé haladtában megvan „a kölcsönhatás a materialis világban való munkájával is." Ezért, hogy a fejlődés nemére tekintettel kell lenni, hogy vájjon „ez a fejlődés immanens erők puszta, determinisztikus kifejtése-e, vagy pedig szabadon választott küzdelem valami szellemi tartalom győzelme érdekében", és hogy milyen viszonyok állanak fenn az ideális erők és az élet physikai feltételei között.

3) Azonban ez a terraészetphilosophiai probléma, valamint az abszolútnak metaphysikája inkább a természetbölcselőkre bízandó.

4) Itt fődolog a vallás említett történetphilosophiája, vagy a szellem metaphysikája, melynek célja „a tünemények sokféleségét úgy felfogni, mint amelynek eredete belsőleg egységes és következményeiben bizonyos normativ cél felé tör".

5) Összehasonlító valláskutatásról van tehát szó, mely a lokális különbségek mellett a typikus szabályszerűséget keresi s melyhez a typikus fejlődésről való tan is tartozik, amennyiben ezek a változások szintén szabályszerűséget mutatnak.

u) Azonban Hegelnek konstrukciója csak a cél kitűzésében helyes, ennek elérésére azonban más methodikai és logikai utak választandók. Nevezetesen „az abszolút deduktiv metaphysikája helyett" oly metaphysika alkalmazandó, mely a tényekből von le következtetést, azok okaira „visszakövetkeztet" s mindenek felett meg kell keresni azt „a teleologikus fejlődéstörvényt, mely a történelemphilosophiának 1) Probleme 39. 2) Gesch. und Met. 45 kv. 3) Gesch. und Met. 40 kv. 4) Gesch. und Met. 45. B) Kultur der Gegenw. 31. 6) Kel. phil. 460.