Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Szelényi Ödön dr.: Krisztus és Konfutse

244 Dr. S'/.elényi Ödön. melyeket az irodalomtörténetírók klasszikus vagy kanonikus könyveknek neveznek, maiglan az igazhitűség kódexe gyanánt szolgálnak a kinai politika, morál és vallás terén — pedig ő e munkáknak nem annyira szerzője, mint inkább magyarázója és szövegjavítója volt. Ügy látszik, hogy csak egyetlen egy, a Lu állam száraz krónikája származik az ő tollából. Ez az irodalmi tevékenység és a zene reformálása tölti be életének utolsó esztendeit. Az évek száma és a sok viszontagság végre is megtörte. Halála körülményeit így beszélik el: „Egy reggel korán felkelt és hátára tett kézzel botjára támaszkodva, fel és alá járkált ajtaja előtt feljajdulva: ,A nagy hegy elporlik, Az erős gerenda eltörik S a bölcs úgy hervad el mint a növény/ Ε szavak után ágyába feküdt és egy héttel rá meghalt 73 éves korában." Milyen ember volt Konfutse ? Tanítványai leírásaiból, kik életmódjának legaprólékosabb mozzanatait is feljegyezték, az tűnik ki, hogy a mester üreges, kissé mogorva ember volt, pedáns magatartással ruházatában és szokásaiban, aki bizonyos kenetességgel tanít és a holtakkal, akik nem vitatkoznak vele, jó viszonyban van, de örökösen hadilábon áll az élőkkel, mert nem akarják a világot az ő rendelményei szerint boldogítani. (Brandt.) Nem volt minden hibától ment, nem egyszer megalkudott a körülményekkel. De a tudomány iránt való szeretete, a jónak tisztelete, az alávalósággal szerzett földi javak megvetése, a nép boldogítására és az emberek erkölcseinek javítására, az állam helyes berendezkedésére és hazája régi fényének helyreállítására irányzott komoly törekvése tiszteletet érdemlő vonások. JtLletében mégis csak kevés pártolást talált rendszere, ami sokszor keserves panaszokra fakasztotta — inkább halála után kezdett terjedni, különösen mióta 194. Kr. e. a Han dinasztia alapítója egy bikát áldozott a nagy bölcs sírjánál. A Kr. u. 1. évben hercegi rangra emelték, 609-től kezdve pedig már templomokat is állítanak neki. Tanairól nem igen kapunk teljesen tiszta képet. Sih-Hoang-ti császár ugyanis 219—218. Kr. e. halálbüntetés terhe alatt hagyta meg az összes irodalmi termékek elpusztítását a gyógyászattal és építéssel foglalkozó könyvek kivételével. 213-ban hajtották végre a kegyetlen rendeletet és ez az oka, hogy a klasszikus könyvek, melyekből a konfucianizmus ismeretét merítjük, csak csonkán, töredékesen maradtak ránk, minek következtében a kinai kritikusok és a fordítók ma is vitatkoznak az egyes munkák eredete, szerzősége és szüvegének értelmezése felől. Ezt szem előtt tartva egész általánosságban mondhatjuk, hogy Konfutse tanának főjellemvonása a régiekre való folytonos hivatkozás. Nem az újítás hanem a feledésbe ment régi erkölcsök visszaállításának a színében