Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
Spencer Herbert erkölcstana. 221 XIX. szakasza és záró toldaléka a „megvilágosult reálizmusról·' s az „ideálizmusról és reálizmusról" tárgyal. A tudás viszonylagosságáról való felfogásában Spencer Hamilton és Mansel követője, illetőleg az angol relativizmus folytatója. Csak a viszonylagost, a föltételektől függőt ismerhetjük meg. A föltétlen, a nem viszonylagos, az abszolút mindig ismeretlen és megismerhetetlen marad. Eme megismerhetetlen elismerésében rejlik a vallás és tudomány kibékülésének és összhangjának a lehetősége. Ebből származik Spencer metafizikája: a relativ agnoszticizmus. Másfelől a reálizmus képviselője Spencer az ideálizmussal szemben. Ideálizmus alatt foglalja össze Spencer a bölcsészeti ismerettani dogmatizmust, kriticizmust és szubjektív ideálizmust. Az ismeretnek az alanyból való származtatását és lényegileg attól való függővé tételét megcáfolva elveti. De a „naiv reálizmust", mind a köznapi, tudománytalan alakjában, mind a Comte-féle pozitivizmus vagy a Mill-féle „tiszta empirizmus" formájában hasonlóképen visszautasítja. Maga pedig a „megvilágosult reálizmust" fogadja el. Ez tekintetbe veszi a megismerés és ismeret tárgyi és alanyi oldalát, feltételeit és tényezőit. De a tárgyinak az elsőségét s az alanyinak az által való előidézettségét vallja. Az egyén tapasztalatát pedig kiegészíti a faj végtelen tapasztalatával, amely átöröklés folytán válik az egyén sajátjává. Spencer ismerettani és gondolkozástani álláspontja, tudománytani módszere: induktiv-szinthetikus és deduktív-analitikus, vagyis tapasztalati-összetevő és elméleti levezető-elemző. Metafizikája, agnoszticizismusa a metafizikára épített szubjektív ideálizmusnak és a metafizikamentes és ellenes empirizmusnak magasabb rendszerbe való foglalása. Ismerettani „megvilágosult reálizmusa" a hasonló két ellentétes ismeretelméleti irányzatnak, illetőleg igaz elemeiknek magasabb egységbe való kapcsolása. Ebből kifolyólag álláspontja közelebbi rokonságban van a Kantéval, mint a Cointeéval s a mai korrelativistákkal, közelebbről Ostwald-dal és Mach-hal van legközelebbi rokonságban. A bölcsészet az összes rávonatkozó meghatározásokban levő közös elem értelmében: ismeret az általánosság legmagasabb fokán, (knowledge of the highest degree of generality). Spencer meghatározása szerint: a bölcsészet teljesen egységesített tudás (Philosophy is completely unified knowledge). A legalsóbbrendű ismeret: nem egységesített ismeret. A tudomány részben egységesített ismeret. A filozófia: teljesen egységesített ismeret.*) Az egységesítés egyetemes elve pedig: a fejlődés, az evolúció (evolution, development) föltevése és törvénye. Ugy hogy a bölcsészet egyfelől teljesen egysége*) Spencer Η.: First Principles. 1867.8 131—134. 1.; 1899.6 37. §. ; Collins Kivonata. 19. 1.
