Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

220: Veress Jenő. művek végleges formája után készült. Ez a tény emeli e mű értékét s egyszersmind elfogadhatóbbá teszi a viszonyainkra való tekintettel itt-ott reá való utalást. így áll előttünk Spencer erkölcstanának fejlődéstörténete és maga erkölcstani rendszere. Vallásmentes, agnosztikus, de nem teljesen metafizikamentes háttérrel, az élettani, lélektani és társadalomtani alapokon felépített s a fejlődés gondolatával egységbe alkotott erkölcstana így áll előttünk az egész rendszerrel való szerves összefüggésében. A fentebbi fejlődéstörténetből s a még rendelkezésre álló adatokból határozottan megállapítható, hogy Spencer nem a Comte tanítványa. A külföldi és hazai téves osztályozás alapos javításra szorul. Spencer bölcsészettörténeti helyének új megállapítását majd külön tanulmányban szándékozunk adni. Erkölcstana helyét és jelentőségét e tanulmány további folyamán állapítjuk meg. Most folytatólagosan erkölcstanának bölcsészeti rendszerében való helyéről kell szólanunk. 3. §. Erkölcstana helye bölcsészeti rendszerében. A bevezetésben és erkölcstana fejlődéstörténetében elmondottak már nagyjában feltüntették Spencer erkölcstanának bölcsészeti rendszerében való helyét, de inkább csak rámutatólag és nem kifejtőleg. A kifejtést itt szándékozunk adni. Az erkölcstannak az egész rendszerrel s a rendszer minden egyes részével való tartalmi, szerves összefüggését tüntetjük föl itt. Spencer evolucionisztikus bölcseletének vagy sziuthetikus filozófiájának bölcsészeti alapvetése a „First Principles"-ben, a „ Végső Alapelvek"-ben található. Az angol és a francia (Les Premiers Principes) első elveknek, a német alapnak (Grundlage) és alaptételeknek (Grundsätze), a magyar fordítás pedig végső alapelveknek nevezi a bölcsészeti alapvetést vagy az u. n. általános filozófiát. Spencer általános filozófiája magában foglalja az ismeretelmélet (v. ismerettan: noetika), gondolkodástan (logika) és metafizika legfőbb elveit. Vagy a két elsőt egybefoglalva, azt is mondhatnók, hogy a tudománytan és világnézettan lényegét. Már pedig épen ezek szabják meg a bölcsészeti rendszerek jellemét. Spencer ismerettani vagy mondjuk általában tudománytani álláspontja egyfelől a relativizmus, a viszonylagosság tana, másfelől pedig a „megvilágosult realizmus". Az a tudás mennyiségére s az ismeretszerzés eredményére, ez a tudás minőségére és az ismeretszerzés módszerére vonatkozik. Az a Végső Alapelvekben, ez pedig kiegészítőlég a Lélektan Elvei-ben van kifejtve. A First Principles I. fejezetének IV. szakasza „minden tudás viszonylagosságáról" szól. A Principles of Psychology XV. fejezetének