Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

218: Veress Jenő. ciologia II. kötetének második részét, a „Political Institutions"-t is közzéteszi. 1885-ben a társadalomtan harmadik kötete első részét, az „Ecclesiastical Institutions"-t is megjelenteti. Ezekben az években is több természettudományi, államtudományi és vallástudományi értekezést írt. Hamson Frigyessel, a Comte-féle pozitivizmus akkori angol képviselőjével az agnoszticizmus és az Emberiség Vallása kérdéséről vitázik 1884-ben a „Nineteenth Century "-ben. 1886-ban munkaképtelenné tette az elhatalmasodott betegség, úgy, hogy négy évig nem tudta folytatni rendszerét. Ebben az időben kisebb dolgai jelentek meg. 1887-ben .The Factors of Organic Evolution" (A szerves fejlődés ténvezői), amely inkább élettani fontossággal bír. Ebben az időben jelenik meg Kant erkölcstanáról szóló értekezése is „The Ethics of Kant", melyet német követője, fordítója és apostola, Vetter Benjamin drezdai tanár mindjárt lefordít és közzéteszi a „Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik" 1889. évfolyamában (Neue Folge: 95. Band, 57—82. 1.). Spencer később értekezései 1891. kiadásába, a harmadik kötetbe (5. sz.) felvette. 1844-ben kezdte olvasni Kant főművét, a „Kritik der reinen Vernunft"-ot angol fordításban, de az apriori szemléleti formákról szóló tana határozott elidegenedést keltett benne. Letette a könyvet s bár később is újra megpróbálta olvasni, de nem tudott megbarátkozni vele az ő „megvilágosodott reálizmusa" s Kantot főleg Lewes bölcsészettörténetéből ismerte csupán. Ebben az értekezésben is polemizál vele és az egyénre nézve apriori erkölcstani elveket és erkölcsi tényezőket a faj aposteriori végtelen tapasztalatából átöröklés útján származtatja. 1891-ben új, bővített kiadást rendez értekezéseiből. Ebben a gyűjteményben három eddig nem említett, erkölcstani tárgyú, illetőleg vonatkozású értekezése van: „Prof. Greens Explanations" (Green tanár fejtegetései; II. k. 9. sz.), „Absolute Political Ethics" (Önálló politikai erkölcstan ; III. k. 6. sz.) és „From Freedoin to Bondage" (A szabadságból a rabszolgaságba; III. k. 14. sz.). Ez év juniusában bocsátja a világ elé az erkölcstan IV. részét „Justice" (Igazságosság) címen, amely Spencernek az erkölcstannal szoros kapcsolatba hozott jogbölcsészetét foglalja magában. Öt első fejezete a „Nineteenth Century" (A 19. század) 1890. márciusi és áprilisi számában már előzőleg megjelent, mint Spencer az előszóban is megjegyzi.*) 1892-ben a „Principles of Morality"

1 (vagy Ethics) II. és III. része „The Inductions of Ethics (Az erkölcstan gyakorlati általánosításai) és a „The Ethics of Individual Life" (Az egyéni élet erkölcstana) is megjelent. 1893 áprilisában a mű V. és VI. része, a „Negatíve Beneficence (Nemleges jótékonyság) és a „Positive Beneficence" (Tevőleges jótékonyság) is napvilágot *) Spencer IT.: Principles of Ethics. II. k. 1893. IX. 1.