Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete
A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 19 kor az észben meglevő apriorira vezetendő vissza. Nem egy a vallással, hanem csak a psykhikai jelenségek kategóriája. A vallásos apriori magából az észből kiinduló vonatkozás az abszolút lényhez, akit, mint minden valóság és érték kiinduláspontját és mértékét ismerünk el. 1) Ennek a puszta formának valósággá lételéhez aktualizálásra van szükség. Mysticismus nélkül, melyet a valláspsykhologia is lényegesnek ismert el, valóságos vallás nem létezik és ez abban áll, hogy a vallásos apriori megtelik tartalommal az izgalmi állapot folytán, hogy ez a vallásos izgalom összeköt az istenségnek benne jelen levő kijelentésével és önközlésével. 2) Az aktualis vallás a transcendenshez való viszonyt valóságos élménynek fogja fel és mindig magának a vallásnak kifejezésével jelölendő: inspiratio, kijelentés, vallásos tapasztalatok stb. 3) így áll tehát a vallásos tapasztalat egy isteni és egy emberi alkotórészből. A vallás nem egyéb, mint a transcendens valóság megragadása, aki „minden öntudatnak ős oka", akire vezethető vissza az összes öntudati tartalom. A vallásos apriori tehát, épen mivel az észből kiinduló vonatkozást fejezi ki az abszolút substantiához, összeköttetésben áll a többi apriorikkal is, elsősorban az ethikaival, aztán a logikaival és aesthetikaival, úgy, hogy a vallásos eszme érvényessége mellett az ezekkel való harmóniája is bizonyságul szolgál másodsorban. S mivel ez a harmónia többé vagy kevésbé teljes lehet, azért, hogy az érvényességi kritériumnak különböző foka állhat fent a különböző vallásokkal szemben. 4) Foglalkozzunk röviden az elmondottak cáfolatával. 5) A vallásos tünemények vizsgálatára vonatkozólag Tröltsch is elismeri, hogy elsősorban a saját vallásosság jön figyelembe, mi pedig azt állítjuk, hogy e nélkül u. n. utánérzésről sem lehet szó. Az érzetekkel egyáltalán úi;y vagyunk, hogy akkor van felőlük tiszta fogalmunk, ha átérezzük őket, egyébként pathosz maradnak, mennyivel inkább így kell lenni a legmagasabb érzelemmel, a vallással. Ez esetben pedig lehetetlen feltenni, hogy az idegen vallásos tapasztalatok utánérzése subjektiv átalakulásokon ne menjen keresztül. Hiába hangsúlyozzák ezek szerint az objektiv tudományos vizsgálódást, exakt, teljesen elfogulatlan ismeretről ott nem lehet szó, ahol ennyire subjektiv befolyások alatt áll az ember. Sőt e tekintetben még tovább lehet menni. Felvethetjük a kérdést, hogy mi a kritériuma az öntudat ama jelenségeinek, melyeket vallásosaknak szoktunk nevezni? Valami objektiv ismérv van itt, vagy ellenKultur d. Gegen w. 31. 2) Psych, und Erk. 46 kv. 3) Kel. phil. 478. 4) Rel. phil. 476. kv. Kultur d. Gegend. 31. 5) Az itt elmondandókhoz v. ö. Hunzinger „Probleme und Aufgaben der gegenw. syst. Theologie" 1909. című műve első dolgozata vonatkozó részeit: Die Philosophischen Grundlagen der religionsgesch. Methode". 2*
