Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
Spencer Herbert erkölcstan a. 213 tanára is nagy befolyást gyakorolt az. Később erkölcstanában ennek a hatása alatt hangsúlyozza az egészség és testi erő őrzését és ápolását, mint fontos erkölcsi feladatot. Itt kell felemlítenünk, hogy üdülésének emez idejében külföldön sokat utazott. 1856 októberében Párisban Comte-ot is meglátogatta s barátai megbízásából átadta neki a küldött anyagi segélyt. Azonban a nyelvismereti hiány és a különböző bölcsészeti és személyes jellem lehetetlenné tették a találkozás fontosságát. Spencernek sem életére, sem bölcsészetére nézve nem fontos ez a találkozás. 1857 áprilisában jelent meg a tervezett értekezés a ,Westminster Review'-ban „Progress: its Law and Cause" (A haladás törvénye és oka) cím alatt. Spencer gondolatrendszere fejlődésében nagy fontosságú ez a tanulmány. Itt mutat rá először a fejlődés törvényének egyetemes érvényességére. Az egyneműségből ktilönneműségbe való átmenetel a szerves fejlődés törvénye Baer szerint. Spencer szerint e törvény minden fejlődés törvénye. A világrendszer történetében, a föld geologiai történetében, a földön levő szerves élet történetében, az emberi nem, az emberi szellem s az emberi szellem alkotásainak történetében mindenütt ugyanazt az egyszerűből egymásután következő különböződések által összetettbe való fejlődést találjuk. Az egyneműből különneműbe való fejlődést kapcsolatba hozhatjuk a közvetlen tapasztalat bizonyos tényeivel, melyeket a végtelen ismétlődés következtében szükségszerűeknek tekintünk. Ezeket a tényeket a következő tételben fejezi ki: „Minden működő erő egynél több változást idéz elő, minden oknak több okozata van".*) A végső következtetés pedig az, hogy a múltban a dolgoknak mindinkább növekvő összetettebbé válása, az egyneműnek a különneműbe való szüntelen tartó átalakulása ment végbe. íme két évvel Darwin nagy műve megjelenése előtt az egyetemes fejlődés tana Spencernél! Ugyancsak ez év októberében „Transcendental Physiology" (Érzékfeletti élettan) cím alatt egy másik értekezést ad ki a „National Review'-ban. Ebben pótolja, amit az előbbiben mellőzött. Ott azt mondotta, hogy a fejlődés az egyneműség állapotából a külön neműség állapotába való átmenetel folytonos különböződések útján. Most hozzáteszi: és azokat kisérő egységesülések útján. A folytonos egységesülés folyamatára azonban csak általánosságban mutat rá. Ott azt mondotta, hogy minden erő egynél több változást és minden ok egynél több okozatot idéz elő. Most hozzáfűzi, hogy az egyneműség minden állapota szükségképen állhatatlan egyensúly állapota. Ugyanebben az évben megjelent másik értekezésében, melynek címe „The Ultimate Laws of Phy Tsiology w (Az élettan végső törvény rei"), az alkalmazkodás és átöröklés tanát *) Spencer Η.: Essays: scientific, political, and speculative. 1868(1883 is) I. 32. I.
