Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

212: Veress Jenő. értekezése jelenik meg „The Genesis of Science" (A tudomány eredete) címmel. Ebben tovább halad s kifejti, hogy miképen fejlődött ki lassankint minden tudomány a közönséges tudásból, amelytől nem sajátlagosan, csak fokozatilag különbözik; miképen különböződött (differentiation) a tudomány egyes tudományágakká s azzal karöltve hogyan járt az egységesülés (Integration), amelynek folyamán az egyes tudományok mind függetlenebbek lettek egymástól. A kérdés az emberi lélek mélyreható elemzéséhez vezette Spencert. Ez az elemzés lélektana előmunkálatává vált. Lassankint kifejlődött lélektani elvei napvilágra vágytak. Augusztusban hozzáfogott lélektana megírásához. 1855-ben jelent meg lélektana „Principles of Psychology" (A lélektan elvei ι címen. Az angol lélektani kutatást, a képzetkapcsolódási lélektani elemzést (Association-Psychology) Hartleytől Mill János Stuartig tekintetbe vette s úgy mutatta ki a szellemi élet kifejlődését. A tapasztalati bölcsészetet és lélektant a régi határokon messze túlfejlesztette, midőn a fejlődés-elmélet segítségével kifejtette, hogy a tudat tényei nem magyarázhatók meg az egyén tapasztalataiból, hanem az ősök, a faj végtelen hosszú tapasztalata fejtette ki szervezetileg s úgy adta tovább az átöröklés útján az emberi gondolkodás formáit. A Kant apriori szemléleti formái csak az egyénre nézve aprioriak, de a fajra nézve aposterioriak. Erkölcstanára nézve azért fontos ez a műve, mert annak lélektani alapját képezi. Az erkölcsi érzések és képzetek, eszmék és elvek, rendszerek és intézmények természetes fejlődéstörténetét igyekszik feltüntetni lélektanában. Az egyén és a jelen erkölcsét és erkölcstanát, a faj, az emberi nem múltban szerzett, szervezetévé vált ós öröklés útján tovább adott erkölcséből és erkölcstanából magyarázni röviden már itt megkísérelte. Ez az első fejlődéstani lélektan. Evolueionisztikus alapja és jellege miatt a kornak majdnem egyhangú visszautasításával találkozott, de néhány évvel később már sok amerikai és angliai egyetemen az előadások szövegkönyvéül és iskolai tankönyvül használták. A fejlődés-elméletet, mit Baer csak az embriologiára, alkalmazott, ime így alkalmazta Spencer a társadalmi életre, a tudományra és az emberi lélekre. Közel állott az a gondolat, hogy a fejlődéselmélet minden fejlődési folyamatra érvényes. Spencer ebben az időtájban jutott rá. Egyszersmind azt hitte, hogy e törvény egyetemességének felismerésével annak az egyetemes okát is megtalálta. Tervezte is, hogy a ,Westminster Review'-ba egy cikket ír „Minden haladás oka" címmel. Azonban súlyos betegsége megakadályozta abban. Lélektana megírásához rengeteg sokat tanulmányozott. A túlságos munka nagyfokú idegességet és álmatlanságot idézett elő. 1855 juliusától 1857 elejéig teljesen munkaképtelenné tette. Ezt a nagy betegséget mégis le

rgyőzte és sokszori felújulása alkalmával is hősiesen küzdött ellene. Életére s erkölcs-