Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

Spencer Herbert erkölcstana. 209 különböződés vagy egyénülés (a Schelling-Coleridge-féle metafizikai jellegű: individuation). Az individuáció folyamatában két fővonást különböztethetünk meg. Az egyik: az eredetileg egynemű olyan részekre oszlik, amelyek mind különbözőbbekké válnak. Ez a csirája annak, amit később Spencer az egynemű (homogén) különneműbe (heterogén) való átmenetelének és különböződésnek (differentiation) nevezett. A másik pedig: ezek a részek egymástól kölcsönösen mind függetlenebbek lesznek. Ez a későbbi egységesülés (Integration). A mind magasabbfokú egyénülés tehát egyértelmű a fejlődéssel és mind a szerves, mind a társadalmi fejlődésre egyaránt érvényes. A különféle szervezetek, amelyeket a társadalom a legalacsonyabbtól a legmagasabb fejlődési formák felé való haladásában felvesz, elvileg hasonlók az állati szervezetek különféle fajaihoz. Tehát már itt megnyilvánul a társadalom élettani felfogása, az u. n. Spencer-féle organicizmus, elődeinek s magának Comte-nak is politikai felfogásával szemben. Erkölcstani tekintetben még azért is fontos e mű, mert Spencer már ebben megkísérli az intuitiv és utilitáriánus erkölcstan kiegyenlítését és megkülönbözteti az abszolút és relativ, az önálló és viszonylagos erkölcstant. Különben mintegy erkölcstana előfutárjának tekinti.

1) Erkölcstani és társadalomtani vizsgálódásai folytán mindinkább érezte Spencer annak a szükségét, hogy az erkölcstan és társadalomtan számára élettani és lélektani alapot keressen. Ilyen irányú tanulmányozásra adja hát magát. Bölcsészeti rendszere kialakulásának tíz évében (1848—1858) különösen a következő szellemi befolyások fontosak fejlődésére nézve. Ebben az időben olvassa Coleridge és Comte fentebb említett művein kívül MilneEdwards Henriknek, az angol eredetű francia természettudósnak (1800—85) az élettani munkamegosztásról szóló műveit és Lewes pozitivista bölcsészettörténetét, bölcsészettörténeti ismereteinek ezt a „zavaros forrását". Comte-tal szemben új tudományfelosztást tervez. Mill logikája az igazság más fő próbakövének, a „tagadása felfoghatatlan" kritériumnak felállítására ösztönzi. Ebben az időben ismerkedik meg Baer Károly Ernő (Karl Ernst von Baer) német természettudós (1792—1876) ránézve nagy hatású tanával. Baer a Schelling természetbölcseleti iskolájához tartozik. Esenbeck növénytan-tudós és Düllinger boncolástan-tudós befolyása alatt állt.

2) Útegyengetője Wolf Gáspár Frigyes (1733—1794) anatómus volt. Természetbölcseleti téren Okén Lőrinc (1779—1851) működött nagyon hasonló irányban. Spencer meg épen Baert, a természettudóst és Okent, a természetbölcsészt említi e téren való elődei gyanánt 1864-ben Comte-tól való függetlensége ügyében Lcwes-hez !) Spencer Η.: Autobiography. 1904. II. 483. 1. 2) Falckenberg Richard: Geschichte der neueren Philosophie. 1908.

6 417. 1. 3