Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

208: Veress Jenő. kivül csak nemleges (negatív) hatást gyakorolt rá Comte. Comte főművének az elejét Evans Mária (regényírói álnéven Eliot György) ösztönzésére kezdette olvasni 1852-ben, aki barátjával s későbbi férjével, Lewes-szal együtt Comte nagy tisztelője és híve volt. De Comte tudományfelosztása már akkor nem tetszett neki s ellentmondást keltett benne. 1853-ban jelenik meg Comte főművének rövidített angol fordítása Martineau Harriet kisasszony fordításában. Ezt tanulmányozta később Spencer Lewes más idevágó munkáival együtt. Azonban a „Social Statics" megjelenése előtt Comte rendszeréről nem tudott s így nem is befolyásolta őt semmiképen. Történeti összefüggésről tehát nem lehet beszélni, csupán lélektani és logikai párhuzamosságról. Mind a ketten mathematikai, teknikai és természettudományos képzettségű gondolkodók voltak s azért műveikben is természettani példákat és műszavakat használtak. Ez a körülmény magyarázza az elnevezés azonosságát. Mindakettő a dolgok tárgyi oldalára és az emberi haladás vizsgálatára fordította figyelmét. Meg is egyeznek egymással a pozitív szellemi irányzatban, az u. n. „l'esprit positif"ben. de nem abban a tekintetben, mintha Spencer a Comte nevéhez fűződő pozitív bölcseleti iskolához tartoznék. Ez magyarázza a két gondolkozó szellemének hasonlóságát. Az előbbi a lélektani, az utóbbi a logikai kapcsolat a Comte és Spencer felfogása között. Azonban már itt a kezdeten jelentkezik a kettőjük között levő lényeges különbség. Míg ugyanis Comte az emberi haladást a történelemben vizsgálja és látja, addig Spencer ugyanazt a természetben, a mindenséggel való összefüggésében kutatja és szemléli. Comte az emberiség társadalmi és erkölcsi haladásának a történelembölcseletét, Spencer pedig annak a természettörténetét akarja adni. A részletes fejtegetésről ezen a helyen le kell mondanunk és csupán a tárgyunkra vonatkozó legfontosabb dolgokra szorítkoznunk. Azonban ebből is és a következőkből még inkább kitűnik Spencer sajátos felfogása, Comte-tól és másoktól való eltérése. A „Social Statics" alcíme: „or the Conditions essential to Human Happiness specified and the First of them developed" (vagy az emberi boldogság lényeges föltételeinek részletes kimutatása és kezdetének föltüntetése). A mű fő gondolatai a következők: Az emberi haladás nem a véletlen műve, hanem természeti szükségszerűség. Az egész eddigi és ezutáni haladás az egész szerves teremtettség alapját képező törvény eredménye. Minden haladás nem egyéb, mint az emberek természeti és társadalmi környezetükhöz való jobb alkalmazkodásának az eredménye. Ez az alkalmazkodás kettős. Közvetlen, amennyiben a működésbeli változások átöröklődnek. Közvetett, amennyiben a nem alkalmazkodók kihalnak. Ez társadalom- és erkölcstanának későbbi főgondolata. Minden haladás vagy fejlődés magában véve nem egyéb, mint