Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete
18 Dr. Lencz Géza. nak a theoretikus megismerésről való tana alkalmazást talál a vallásra is, amennyiben a jelenségek sokféleségében itt is az apriorikus törvény igazíthat el bennünket. Csakhogy különféle korrektúrákat kell tennünk. Psykhologiai és ismeretelméleti kutatás között szigorú kiilömbséget kell tenni, annak Kanti értelmében'), ámde mi az ismeretelméleti törvényt csak a psykhologiai tüneményekben ismerhetjük meg. Ebből folyik, hogy a mi megismerésünk mindig csak megközelítő lehet s a psykhologiai és ismeretelméleti elemeknek teljes szétválasztása lehetetlen, annyival inkább, mivel latens észtartalmak, melyek öntudatossá nem lettek, mindig maradnak. Ha tehát szorosan külömbség teendő a látszólagos és reális között, mindig marad egy rész megfoghatatlan, mert az egész valóság sohasem racionalizálható. És így a vallás psykhologiai tényeinek redukciója is a bennök uralkodó általános öntudattörvényekre mindig csak megközelíthető lesz, mindig számolni kell az irrationalissal, mint látszattal és tévedéssel, mely a rationalishoz tapad. 2) Másik korrektura Kantnak az empirikus és intelligibilis ész közötti különbségtételére vonatkozik. A vallás, mint az érzékfeletti munkája, az intelligibilis énnel van összeköttetésben és a psykhologiai vizsgálat eredménye ugyanez volt, t. i. hogy a vallást autonom öntudat eredményezi. 3) A theoretikus megindokolás úgy lesz lehetővé téve, hogy felvesszük, hogy az ilyen autonom, rationális tényéknél nem pusztán psykhologiai kapcsolódásokról van szó, hanem megvan nekik intelligibilis jellegük is és „nem pusztán immanens, phänomenalis összefüggés létezik, hanem a phanomenális és intelligibilis, psykhologiai és rationalis öntudati valóság között rendszeres költsönhatás van." „A két én nem egymás mellett létezik, hanem egyik a másikat teljesen áthatja." 4) „Az abszolút belenyúlik a psykhologiainak lefolyásába." 5) Ezek a tények természetesen a kausalis összefüggésnek felette állanak. ,,Lehetőnek kell lenni, hogy a phanomenális énben a benne latens intelligibilis én teremtői ténye folytán a személyiség, mint az autonom ész megvalósulása teremtetik, fejlődik, minélfogva az intelligibilis a phanomenalisból, a rationalis a psykhologiaiból előtör." Ε nélkül a teremtői munkásság nélkül a vallás nem az lenne, ami t. i. a „szabadság ténye, a kegyelem ajándoka, az érzékfelettinek a természeti-phiinomenalis, lelki életet áttörő működése, a szabad önátadás természeti motivációt megszüntető ténye." 6) Még egy korrekturát kell felemlíteni, s ez maga a vallásosság problémája, mely minden• !) Kei. phil. 471 kv. 2) Psych, u. Erk. 29—32. 3) Psych, u. Erk. 38. 4) Psych, u. Erk. 39. η Kel. phil. 473. 6) Psych, u. Erk. 40 kv.
