Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
202: Veress Jenő. mazó Buckle Henrik') adtak. Aztán vegyük tekintetbe a brit bölcsészet történetét a 18. században. S mindezek fölébe tekintsük át a 19. századbeli Nagybritánniának és a brit bölcsészetnek azt a tömör jellemzését, amelyet Jodl Frigyes erkölcstantörténetének a 19. századbeli angol erkölcstan-történethez írt bevezetésében adott. 2) Nagybritánniában a 18. és 19. század között alapvető változás nem történt sem politikai és társadalmi, sem bölcsészeti, tudományos és vallási téren. Míg a szárazföldi Európában az óvilág képét elváltoztató francia forradalom a régitől eltérő, új állami rendet teremtett, Nagybritánniában a régebbi politikai alapon folyt tovább az élet. Nagybritánnia már a 17. századvégi forradalommal megalapította az alkotmányos államformát s ebben a tekintetben egy egész századdal megelőzte a szigetország a szárazföldi Európát. Ez a politikai haladás nemzetgazdasági haladással karöltve járt. Azonban ezen a téren is, és még inkább társadalmi tekintetben, középkori állapotok maradványai éltek és uralkodtak. A felső és alsó nemesség uralma által a maradiság és reformellenesség lett uralkodóvá. A francia forradalom hatása még az ébredező reformkivánalmakat is háttérbe szorította és veszedelmes forradalmi törekvéseknek bélyegezte. A 19. század elején jut tetőpontjára a nép középső és alsó rétegeiben elterjedt Wesley-féle vallásos ébredési mozgalom. Ennek a hívei különben fogékonyak voltak a társadalom-politikai reformok iránt, de a francia forradalom hatása alatt, a forradalommal, s az azzal egynek vett reformtörekvésekkel éles ellentétbe helyezkedtek. Csak négy évtized múlva a francia forradalom kitörése után, a 19. század harmincas és következő éveiben erősödött meg s jutott túlsúlyra a társadalmi reformirányzat és csak azután sikerült a konzervatív osztályok ellenében több, majdnem középkori társadalmi maradvány megszüntetése társadalmi reform útján. Az államhatalom azonban még sokkal nagyobb volt, mint a társadalmi ön munkásság. A közgazdasági szabad verseny pedig virágzása felé haladott. Ebben a korban nőtt fel és élt Spencer. Másfelől a bölcsészeti felfogás terén is a konzervatív továbbhaladás kora a 19. század első fele. A 18. század második felében Hume-mal eléri tetőpontját az angol deizmus és szenzuálizmus. Visszahatásul jelentkezik a skót iskola, amely a skót bölcsészet egységes irányvonalába esik. A Shaftesbury intellektuálizmusára !) Buckle, Henry Thomas: History of Civilisation in England. 3 k. 1857—61. (Az I. és a III. kötet végén.) 2) Jodl, Friedrich: Geschichte der Ethik in der neueren Philosophie. II. 1889. 1 III. könyv, XIII. fejezet. „Allgemeine Charakteristik der englischen Philosophie im 19. Jahrhundert." 397—407. 1.
