Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana

Spencer Herbert erkölcstana. 201 temes törvényének már a felvétele is ösztönözte arra. hogy annak érvényességét az élet egész birodalmában, tehát lélektani, társadalomtani, erkölcstani és vallási szempontból is megvizsgálja. S a fejlődés törvényét látja a szerves élet legalsó formájától fel a legfejlettebb vallási felfogásig. Tehát az erkölcsnek is megvan a maga természetes, úgyszólván szerves fejlődéstörténete. Ez a probléma, a legmagasabb emberi életjelenség, az erkölcs természetes fejlődéstörténetének problémája s annak rendszere szerint való megoldása, elhatározó fontosságú Spencer erkölcstanára. A tulajdonképeni erkölcstani rendszerek közül a két szélső iránnyal, a szubjektív ideálizmus metafizikai jellegű erkölcstanával és az utilitárizmussal kellett számolnia. Az elsővel majdnem egyforma megítélés alá esett szerinte a theologiai erkölcstan, mivel mindkettőnél metafizikai alapja van az erkölcstannak. A kriticizmus és a skót iskola, a „common se η se" erkölcstana hasonló szempont alá esett előtte, mert az szintén spekulativ irányú volt. Viszont az utilitáriánizinusnak mindkét ága. mind az egyéni, mind a társadalmi jólét erkölcstana a hasznosság közös elvénél és empirista jellegénél fogva a másik főirányban együtt állott előtte. Tehát alapjában véve az ideálisztikus irányú metafizikai és formalisztikus ethikával és a reálisztikus irányú utilitárizmussal vagy angol nevén az utilitáriánizmussal kellett erkölcstani rendszere megalkotásánál foglalkoznia s azokkal szemben kellett állást foglalnia. És Spencer, valamint egész bölcseleti rendszerében magasabb egységbe akarta foglalni az empirista és spekulativ bölcsészeti irányokat, úgy erkölcstanában is magasabb egységet keresett az elágazó erkölcstani rendszerek és elvek számára. Hogy minő úton, a következő szakaszban igyekezünk tovább vizsgálni. 2. §. Erkölcstana fejlődéstörténete. A gondolkodóknak az általános és a korszerű bölcseleti kérdésekhez és problémákhoz való viszonyára két tényező gyakorol elhatározó befolyást. Egy külső és egy belső tényező. A külső tényező az a kulturális környezet, amelyben a gondolkozó felnő és él. A belső és elsőrendű tényező pedig a gondolkozó egyénisége és személyisége. Az előbbit művelődéstörténetileg kell megrajzolnunk; az utóbbit a bölcsészetileg kezelt életrajzírás keretében, illetőleg segítségével. Spencer egész gondolatrendszerére alapvető fontosságú az a „milieu", amelyben bölcsészeti rendszere előáll: Nagybritánnia a 19. században, különösen annak közepén. Gondoljunk arra a hatalmas jellemzésre, amelyet a 18. századbeli Nagybritánniáról Lecky Vilmos*) és a Spencer elveit a történelem-írásban alkal*) Lecky, William Edward Hartpole: History of England in the 18. Century. 8 kötet. 1879-90.