Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Veress Jenő: Spencer Herbert erkölcstana
Spencer Herbert erkölcstana. 199 ból", most meg a német ideálizmussal akarják Coleridge és Carlyle felébreszteni nemzeti bölesészetüket az empirizmus és közönséges józan ész képzelt valóságából. Aztán jön az ideálizmusnál a szigetvilágban nagyobb hatást gyakorló kritikai bölcselet, főleg Kant követői, Whewell Vilmos (1794—1866), Hamilton Vilmos (1788— 1856) és Man sei Henrik (1820—71) által. Az első erkölcstani tekintetben is jelentékeny. A skót iskola Stewart Dugalddal (1758—1828) folytatódik tovább és Mackintosh Jakabbal (1765— 1832) az utilitárizmus felé hajlik át már a század első felében. Ez a rövid áttekintés is mutatja, hogy Nagybritánniában mind általános bölcsészeti, mind bölcsészeti erkölcstani tekintetben megvolt az empirista-utilitárius és az ideálisztikus. kritikai és spekulativ bölcsészeti és erkölcstani irány.*) Spencer korában Bentham utilitárius erkölcstanát az angol pozitivizmus mestere, Mill János Stuart fejleszti tovább s ő annak a nagytekintélyű képviselője. A romantikus személyiség-kultusz képviselője Carlyle. A kritikai bölcsészet, a brit relativizmus képviselői Hamilton és tanítványa. Mansel. Spencer bölcsészeti rendszere általában szoros viszonyban van ezzel a kritikai relativizmussal, míg erkölcstana a Mill utilitárizmusával van közelebbi viszonyban. Spencer előtt áll tehát a lélektani empirizmus és az erkölcsi utilitárizmus a Comte-tal szoros irányazonosságban levő Mill János Stuart rendszerében. A lélektan terén Bain Sándor ennek az iránynak a képviselője. Carlyle romantikus hőskultusza sem Británniában, sem a brit bölcsészetben nem vert gyökeret és nem tett nagy hatást. Spencer bölcsészete is nemleges viszonyban van azzal. A kritikai relativizmus azonban Hamilton és Mansel által sok tekintetben hatott rá mind ismeretelméletének megalkotásában, mind ebből kifolyólag a valláshoz és theologiához, az egyházhoz és a theologiai erkölcstanhoz való viszonyának létrehozatalában. A fentebbi bölcsészeti, közelebbről erkölcstan-történeti futólagos áttekintésben jóval többet időztünk az angol és skót bölcsészeti erkölcstannál, mint a többieknél. Az északi, meg a déli népek bölcsészetét nem is érintettük. Nem érintettük ezt az utóbbit azért, mert ott a középeurópai, főleg német és francia, később a brit bölcsészet s azoknak a különböző irányzatai találtak követőkre s az általános fejlődésre elhatározó befolyást gyakorló rendszert és irányt nem hoztak létre. A brit bölcseletre és közelebbről erkölcstanra meg épen nem gyakorolt azok közül egyik sem hatást. Sőt a német és francia bölcsészet is csak lassan és *) Az egész angol bölcsészetre vonatkozó részletesebb jellemzést adott ilyen irányban már egy emberöltővel ezelőtt Höft'ding II.: „Einleitung in die englische Philosophie unserer Zeit". Dánul: .Den engelske Filosofi i vor Tid" 1874. Németre ford. k'urella H. 1889. Erstes Kapitel: ., Allgemeine Charakteristik". 1—23. 1.
