Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Schneller István dr.: Abaelardus Péter
182 Dr. Schneller István. elé. S nevezetes, hogy ezzé különösen Heloise-ával való viszonya alapján érlelődött. Amint e viszony volt élete legnagyobb dissonantiájának okozója, ügy ugyanez az átszellemült viszony élete harmóniájának egyik legfontosabb tényezője. A gilgasi apát akkor, midőn lelki fiai még gyakrabban és elkeseredettebb módon üldözték, mint azelőtt a testvérei (s.-denisiek), e vészhullámokból és viharból nem egyszer menekült Heloisa zárdájába, mint a békének kikötőjébe és itt fellélekzett s megnyugodott és meggyógyult. (Abaelardus I. levele história calamitatum. Migne 178. kor. 179. 1.) Az apácák pedig naponta a horák imájában e szavakkal emlékeztek meg szervező, lelkesítő jó barátjukról: „Uram, ki szolgád által a Te nevedben kegyelmesen egybehívtad szolgálóidat, arra kérünk, adj erőt Néki és nekünk, hogy akaratod szerint éljünk."') Heloisenak is ez volt imája. Ez imában az ő érzéki tüzes vére, amelyet ő csakis Abaelardus előtt ijesztő őszinteséggel bemutatott. (L. kül. a második levelét), lassanként megnyugodott s ő, ki eddig is mindig az apáca méltóságával és kedvességével lépett fel, úgy hogy Parakletos egész vidékét meghódította s a szerzet iránti áldozatkészségre indította: most valóban szentté, tudománya és gyakorlati szervező tevékenysége mellett őszinte vallásossága és páratlan türelme, gyöngédsége által a köztisztelet, bámulat és szeretet tárgyává vált.-) Abaelardus barátnője, alter egoja is meggyőzően mutatja, hogy mily harmoDeus, qui per servulum tuum ancillulas tuas in nomine tuo dignatus es aggregare, te quaesumus, ut tum ipsi, quum nobis in tua tribuas perseverare voluntate. Per Dominum stb. Migne: Patrologia 178 k. a III. epistola 191 1.; a második Oratio: Deus, qui per servum tuum ancillulas tuas in nomine tuo dignatus es aggregare, te quaesumus, ut eum ab omni adversitate protegas, et ancillis tuis incolumem reddas. Per Dominum etc. (Migne Patr. 178. k. 192. 1. Abaelardus II. levelében.) 2) Abaelardus az ő História calam.-jában leírja a Parakletosi hely sivárságát, elhagyottságát akkor, amidőn ő ezt az apácáknak pápai megerősítés mellett ajándékozza s ezután így folytatja: . .et se eis quoque verum exhibuit Paracletum, et cirum adjacentes populos misericordes eis atque propitios effecit. Et plus (sciat Deus) ut arbitior uno anno in torrenis commodis |al. praediis] sunt multiplicatae, quam ego per centum — si ibi permansissem. — Quippe quanto feminarum sexus est infirmior, tanto eorum inopia miserabilior facile humános commovet atfectus, et earum virtus tarn Deo, quam hominibus est gratior. Tantam autem gratiain in oculis omnium i 1 Ii sorori nostrae, quae caeteris praeerat, Dominus annuit, ut eam episcopi quasi filiam, abbates quasi sororem, laici quasi matrem diligerent: et omnes pariter ejus religionem, prudentiam et in ommbus incomparabilem patientiae mansuetudinem admirabantur. Quae quanto rarius se videri permittebat, ut scilicet clauso cubiculo sacris meditationibus atque orationibus purius vacaret, tanto ardentius ejus praesentiain atque spirituális colloquii monita hi qui foris sunt efflagitabant." L. Migne 178 k. 170—173. Azokat a nagyszámú ajándékokat, amelyekkel nevezetesen Heloise személyiségének nagy hatása alatt a környékbeli nagyok a zárdát elhalmozták, hiteles adatok alapján felsorolják Andreas Quercetanus jegyzetei L. a 63-dik jegyzetet. Migne 178. k. 170. laptól kezdve.
