Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

Abaelardus Péter. 183 nikus módon záródott le e kedves, szomorú alak hányatott élete. Nem a hízelgés szava, hanem érezzük, hogy az igazság és őszinteség hangja szólal meg abban a levélben, amelyet a clunyi apát Heloisehoz intéz s amelyben Abaelardusunk utolsó napjait, halálát írja le. Hadd jellemezze Abaelardust és hitvesét az apát e levele:*) „.. . . Illő lett volna, hogy ama szívességedet, amely leveleidben és még azelőtt nékem küldött ajándékaidban megnyilatkozott — legalább szavakkal s annak feltüntetésével viszonozzam, hogy Téged szívemnek mély helyén őrizlek híven az Úrban. Nem ma kezdelek ugyanis Téged szeretni; jól emlékszem arra, hogy már régóta nagyra értékeltelek. Még mint ifjú — hallottam híredet, — még akkor nem ugyan kegyességed, hanem fünkelt érzületed és dicsőségteljes tanulmányozásod hírét. Akkoriban mindenütt azt beszélték. hogy egy nő. élete virágzó korában nemének szokása ellenérc költészetének ékesszólásával és philosophiájával fényeskedik; s hogy szellemi dolgok iránti lelkesedését nem lohasztja le a világi érzék, a hiú enyelgés és szórakozás. Míg majd az egész világ ellenszenves petyhüdtségében elhalt ily törekvésekkel szemben, s a tudomány azt sem tudta, hogy lábát hová támassza, — nem a nők körében, amelyből az egészen száműzve volt, — hanem a férfiak körében: addig Te bátor tanulmányozásoddal szellemi erő tekintetében a nőket és majdnem az összes férfiakat felülmúltad. Nemsokára azonban annak tetszéséből, ki — az apostollal szólva — Téged anyád méhében elkülönített, az ő kegyelméből felcserélted sokkal üdvösebbel tanulmányaidat: választva mint teljesen igazi philosophus nő a logica helyett az evangéliomot, a physica helyett az apostolt, Plató helyett Krisztust, az akadémia helyett a zárdát". Az írás alapján dicsőíti őt az apát. Többek közt azt mondja: .Jólehet nő vagy, égsz nem úgy mint a szén, hanem mint a lámpás és világítasz. Az igazságnak vagy ugyanis növendéke. . . de egyszersmind az alázatosságnak tanítónője. Istentől vetted az alázatosságnak és a teljes isteni fegyelemnek magisteriumát".. . . Szeretnék még soká ily módon veled elbeszélgetni, mivel épp úgy gyönyörködöm a Te híres szellemi műveltségedben, mint még sokkal inkább vonz a sokak által előbb említett vallásosságod. Bár tartozhatnál a mi rendünkbe Ami azonban Beád való tekintettel nékünk osztályrészül nem jutott: „azt az isteni kegyelem nékünk mégis annak révén juttatta, nékünk, aki a Tiéd volt, s kiről örökké *) L. Petri venerabilis abbatis cluniacensis noni opera omnia. Migne Patrologia 189. köt. 347. 1.