Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

170 Dr. Schneller István. érzelmeivel: most e 17 évi nagy szenvedés után emez ellentét is mindinkább kiegyenlítődik. Nem osztjuk Hausrath ama nézetét, hogy Heloise szerelmes leveleire csakis a gyóntatóatya, a megkeményedett szerzetes felelt.*) Ε kemény levélnek paedagogiai jelentősége van. Nem józaníthatta ki Heloiset lelki mámoros állapotából másképpen, mint a múlt élet kíméletlen és a jelennek kegyeletes, Isten iránt hálára indító festésével. Hogy szíve Heloise iránt nem hidegült el, azt éppen ez a „gyóntató atyai" levél mutatja, amelyben Helioiset „in saeculo quondam cara, nunc in Christo carissima"-nak nevezi, amelyben a biblia alapján a nőket, a házas nőt oly nagyra becsüli, amelyben a nők imájának különösen nagy értéket, még a szentekéinél is nagyobbat (éppen a francia király Chlodwig megtérítésénél) tulajdonít, amelyben nejét arra kéri, hogy érette, „qui specialiter est tuus" imádkozzék naponta apácatársaival, hogy végre is kiszabadulva minden bajból, náluk lehessen (ut eum ab omni adversitate protegas, et ancillis tuis incolumem reddas. (L. Migne 192. 1.); amelyben arra kéri őt, hogy erőszakos halála esetére legalább testét vigyék el a temetőjükbe, hogy ott látva sirját, a testvérek érte imádkozzanak. Ugyanezt bizonyítja az a másik levél is, mely Heloise szenvedélyes kitöréseire önmagától el — de az Úrhoz utasítólag szól, mely szenvedéseit sub specie aeternitatis helyezi, amelyek így javára válnak, s amely levelet ő az ő imájával eképpen fejezi be: „Te adtál össze minket óh Uram; Te választottál el minket oh Uram, amikor az Néked tetszett, amiként az Néked tetszett. Amit Uram könyörületből megkezdettél — végezd azt könyörülettel s azokat, akiket a világban egyszer elválasztottál, azokat kösd egybe örökké az égben, Te a mi reménységünk, a mi osztályrészünk, a mi bizodalmunk és a mi vigaszunk, Uram, akit dicsérjünk mindörökké! Amen!" (L. Migne 212. 1.) Ez ima megvilágításában mennyire más jelentőségűek ama kemény szavak! Más alapra helyezkedik ugyan Abaelard: de régi érzelmeit meg nem tagadja, hanem magasabb szempont alá helyezi: ez érzelmek csak önző, érzéki jellegüket vesztik el s így megdicsőülnek. Távol áll attól, hogy szerzetesmódon megvesse, gyűlölje, kerülje a nőt. A nő hyinnusát zengi ebben és későbbi leveleiben, midőn arra utal, hogy a nő vallásossága mélyebb, hogy Jézus, valamint apostolai korában is a nő volt a hívebb, a feláldozóbb; hogy Jézus is a nők társaságában szívesen időzött, nékik jelentette ki magát először mint feltámadottat; hogy Isten is nem Ádámot, hanem Évát teremtette a paradicsomban. Heloiseát tanította akko*) „Die verschrobene Moral des Mönchs, das erkältete Herz des Eunuchen und die conventioneile Rederei des Seelsorgers berühren uns nicht angenehm an diesem Briefe, aber daß er ernst gemeint war, zeigt sein ganzer Ton." Hausr. 131. 1.