Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

164 Dr. Schneller István. Heloise-zel élni, melytől amaz sem idegenkedik az akkori korszak közvéleményére való tekintettel, mely a clericusok ily viszonyát s így a nőt sem ítélte el. Fulbert kanonok azonban, amint meggyőződött arról, hogy Abaelardus az ő bizalmával visszaélt — dühben tört ki, bántalmazta Heloiset, kit Abaelard az ő nőtestvéréhez szöktetett, ahol figyermeket szült. Fulbert csak a törvényes házasság árán békült ki Abaelardussal, aki a házasság titkon tartásának feltétele mellett meg is eskettette magát. Fulbert a titkolódzást ellenezte a házasság megkötése után s újra bántalmazta a házasság tényét mások előtt letagadó húgát. Abaelard erre Heloiset az argenteuli zárdába helyezi biztonságba, ahol — őt meglátogatva — házaséletét vele folytatja. Abaelard ezzel is bizonyítja a világ előtt Fulberttel szemben, hogy Heloisehoz a házasság köteléke őt nem köti. Fulbert és rokonai e miatt önmagukból kikelve, tervüket keresztül viszik: — Abaelardot eunuchchá teszik. — Ezzel Abaelardus álmodott fényes pályájától, dicsőségének babérjaitól, amelynek kedvéért még Heloise becsületét is konokúl feláldozta — egyszerre el volt ütve. — Iszonyatos boszú, kegyetlen büntetés, szomorú bűnhődés! S legszomorúbb, hogy Abaelard e szenvedésének forrása lényegileg ő benne és pedig tényleg az ő ambitiójában, hiúságában rejlik, amelynek ő mindent, családi boldogságot, nőt, becsületet eszközként alárendelt. Igaza van Abaelardusnak, midőn ő későbben leírva Champauxi Vilmos fölötti triumphusait azt mondja, hogy „szerencsétlenségének ez volt kezdete". Ott, midőn mestere, tanítója fölött győzedelmeskedett: ott érezte először e győzelem kábító erejét. Ez a dicsőség vitte őt fel ismét Párisban az önelteltség ama magaslatára, amelyről az érzéki éniségbe való elbukás szükségszerűvé vált. Nem ez elbukás, hanem az önző célú önérvényesülés: ez volt szerencsétlenségének kezdete.*) A dialectikai virtuozitással járó ez a veszély kísérteiképpen kísérte őt még későbbi útjain. A sikerek, a paraklctosi épp úgy, mint utolsó párisi tanításai alkalmával elkábították: amott Roscellinus, itt Clairvauxi Bernhard lekicsinylésére, kigúnyolására vezették s így az ellene irányuló ellenséges indulatok felszabadíbertnél lehessen, kívánta ugyan: de erről a kivánatáról is azonnal lemondott, amidőn érezte, hogy ezzel akadályozza Abaelardus emelkedését. Ezért tagadja a világ előtt — Fulbert minden fenyegetése dacára is házasságuk tényét -— s megelégszik a szeretőnek szerepével, aki mint a tudománynak is lelkes híve — boldogságát a tudomány útján Fiancia világosságává, lényévé emelkedő Abaelardjában látja. Házasság, gyermek, gond csak e fényes útnak akadálya. Ily gondolatokból, ily érzületből nőtt ki Heloise e levele. *) Hausrath javítani akarja Abaelardus felfogását, midőn az ő szerencsétlenségének kezdetét inkább e második párisi triumphusban látja. Abaelardus igen helyesen a psychologiai alaprúgóra megy vissza, amely először ott Champauxi Vilmossal szemben érvényesült. L. Hausr. 26. 1.