Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Könyvismertetés - Raffay Sándor: Sztehlo Kornél felolvasásai

Könyvismertetés. 159 amelyet szerzőnk „A protestánsok érdeke és az általános választói jog" címen a legutóbbi képviselőválasztások előtt kiadott. Természetes, hogy a röpirat politikai részletei, célzatai és vonatkozásai bennünket nem érdekelhetnek, de a protestánsok érdekei szempontjából hozzá kell szólanunk. A koalíciós kormány klerikalismusát leleplezve azt vitatja, hogy a protestantismus érdeke ma nem lehet más, mint az 1848. XX. t.-c. végrehajtását a kath. autonómiával való junktim nélkül biztosító szabadelvű irányzat támogatása és erősítése. Az általános egyenlő és titkos választói jog révén egyelőre teljesen klerikális, utána azonban socialista parlamentje lenne az országnak. Amaz se érdeke a protestantismusnak, emez se válnék javára, mert a socialista parlament nemcsak a secularisatiót hajtaná végre, hanem a protestáns egyházak állami dotatióit is megvonná. A tanulmányban igen sok érdekes adatot találunk arra vonatkozólag, hogy Apponyi kultusminisztersége milyen alattomos módon igyekezett a helyzetet a klerikális érdekek szolgálatára kihasználni. Az egymást kiegészítő két tanulmányról általában csak azt mondhatjuk, hogy azokat minden protestáns papnak, tanítónak és vezető embernek ismernie kell, hogy helyzetünkkel és teendőinkkel tisztában legyen. Sztehlo nagy szolgálatot tett a protestantismusnak, amikor ezeket a tanulmányokat kinyomatta és így a közönség széles rétegeinek hozzáférhetővé tette. A „Dogma és türelmetlenség" című felolvasásról már nem nyilatkozhatunk ilyen őszinte elismeréssel. Mikor Sztehlo a theologizálás terére lép, meglátszik rajta, hogy erős logikája sem mentheti meg az ingadozástól és a botlásoktól. Ismeretlen talajon zsombikok közt nehéz a mozgás, rajta könnyen ingoványra téved és lidércfényt követ a merész kiránduló. Sztehlo Kornél pedig ujabb időben sokszor kirándul a theologia mezőire. S kétségtelen, hogy vannak értékes megfigyelései, vannak egészséges szempontjai, vannak jó felvételei, de mindezek az amateur fényképész megfigyelései és felvételei. Es mi szeretettel és jóakarattal nézzük el még a tévedéseit is, mert azokat is szeretet és jóakarat szülte. Felolvasásában azt vitatja,hogy a Krisztus vallásának szégyene és az emberiségnek valóságos átka az eredendő bűnnek és az egyházban való kizárólagos üdvözülésnek az előbbivel összefüggő dogmája. Az eredendő bűn dogmája ugyanis nemcsak azt az absurd elméletet teremtette meg, hogy Ádámban minden ember vétkezett, hannm azt is, hogy a bűnös emberiség egyetlen menedéke az egyház. Dogmatörténeti vázlattal igyekszik igazolni, hogy az ez alapon katholizálódott keresztyénség e nem jézusi tanait Zwinglit kivéve a reformátorok is elfogadták, hirdették és vallották. Minden baj és minden szégyenletes eretneküldözés (mellyel a protestantismust éppen úgy megvádolja, mint a pápás egyházat, pedig a kettő között ugyancsak hatalmas a különbség!) ebből a helytelen felfogásból származik.