Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Pröhle Károly: Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai
10 Pröhle Károly. a kriticismus kritikusai („we are critics of criticism"). Föntebb jellemzett sajátos helyzetünknél fogva s azt hiszem, faji jellegünk alapján is arra volnánk hivatva, hogy az angolokhoz hasonlóan a kriticismus kritikusai legyünk. De e végből mélyreható, lelkiismeretes munkára van szükség; az a bizonyos felületes eklekticismus, amely a mienkhez hasonló helyzetben könnyen kifejlődik, nem elégséges. Az angol theologiai tudományosság után következik a francia és hollandi, amelyeknek ma már szintén vannak önálló hajtásai s amelyeket szintén érdemes több figyelemre méltatnunk. De természetes, hogy mindezt egy ember alig tudja felölelni. Csak azt kívántam hangsúlyozni, hogy tudományos előrehaladásunk végett fokozott mértékben van szükségünk az említett nagy kultúrnyelvek ismeretére. Szaklapunknak egyik feladatát abban is látnám, hogy olvasóit behatóbban tájékoztassa nemcsak a német, hanem a francia és különösen az angol theologiai tudomány legújabbkori fejlődéséről is és legyen szabad munkatársainkat s olvasóink közül is azokat, akik ilyen munkára képesek, arra kérnem, hogy ebben az irányban lehetőleg rendszeres közreműködésre vállalkozni szíveskedjenek. Ezt a munkát nemcsak abban az alakban képzelem, hogy lehetőleg nagyobb számban bocsátanak rendelkezésünkre lapszemléket és könyvismertetéseket, hanem olyan összefoglaló cikkeket is, melyek egy bizonyos tárgykörre vonatkozólag a külföldi theologia legújabb termékeit egységes szempontok szerint csoportosítva ismertetik, olyanformán, amint az például a Deiehertnél Lipcsében megjelenő „Die Theologie der Gegenwart", vagy a Bousset és Beitmüller szerkesztésében megjelenő „Theologische Bundschau" című folyóiratokban találjuk. Ha a külföldhöz való viszonyban theologiai munkánknak mintegy természetes menetét akarjuk megjelölni, ezt talán ilyen módon tehetjük: 1. az első fokozat a kritika és a kritikai assimilatio, amelynél fogva a külföldi theol. tudomány termékeit elfogulatlan bírálatnak vetjük alá és kellő kritika alapján elsajátítjuk a külföldi theologiai munka eredményeit és módszereit; 2. a második fokozat az önálló reproductio, amelynél fogva a kritikai assimilatio alapján a külföldi theologiai munka eredményeit lehetőleg önállóan igyekszünk előterjeszteni; 3. a harmadik fokozat a teljesen önálló productio, melyben már a külföldi theologiai munkával szemben teljes önállóságra jutunk és a magunkét adjuk a magunk számára; 4. a negyedik fokozat volna a külföldi theologiai tudománnyal való cooperatio. amelyben saját önálló theologiai munkánk eredményeit a külfölddel közöljük s amelyet talán olyanformán képzelhetünk, amint azt a föntebb (8. 1.) jeleztem. Ebből a munkából kívánja kivenni a maga részét szak-
