Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Pröhle Károly: Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai

Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai tekintettel a kiilíőldre. lapunk is és természetes, hogy szaklapunk első sorban a 3. pont alatt jelzett theologiai munka szolgálatában áll, de lehetőleg felöleli a külföldi theologiai tudomány termékeinek bírálatát, (1. pont) is; míg ellenben a 2. és 4. pont alatt jelzett irányban haladó dolgozatok szaklapunk keretén kívül esnek. A dolgozatok felvételére nézve kizárólag a tudományos érték a döntő. Ugyancsak hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzetével függ össze az, hogy nálunk a különböző theologiai irányok nem különülnek el egymástól annyira, mint a külföldön, legalább is nem annyira, hogy minden theologiai irány, vagy akár csak mindegyik protestáns egyház theologiája egy külön tudományos folyóiratot tarthatna fenn. Erre nincs is szükség. Szaklapunk nyitva áll bármely theologiai irányhoz tartozó komoly munka számára. Oly esetben, ha valamely különben a felvételre érdemes dolgozat a theologiai irány tekintetében egyoldalúságba esik, a szerkesztőség lehetőleg gondoskodik arról, hogy ugyanaz a tárgy más irányból is kellő megvilágításban részesüljön s így a tárgyalás tudományos objektivitása minél teljesebben biztosíttassék. Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzetéről és feladatairól szólva még egy pontot kell kiemelnünk. Kevesen vagyunk. A theologiai irodalomnak nálunk aránylag nagyon szűkkörű a közönsége, de a mi viszonyaink között is tágabb lehetne. Ebből az a feladat háramlik reánk, hogy ennek a közönségnek a körét tágítani, a theologiai irodalom számára közönséget nevelni igyekezzünk. Ebből a célból szükségesnek tartom, hogy theologiai munkáinkat — itt első sorban nem a szaklapunknak szánt dolgozatokat, hanem az önállóan megjelenő munkákat tartom szem előtt —- úgy igyekezzünk berendezni, hogy noha alapos tudományos tanulmányon alapúinak, a főiskolai műveltséggel bíró tágabb körű protestáns közönségre nézve is érthető és élvezhető formában jelenjenek meg. Nem ritkán hangzik a panasz müveit protestáns közönségünknek vallási dolgokban való tájékozatlansága miatt. Itt az ideje, hogy ezt a hiányt is nagyobb mértékben igyekezzünk pótolni, mint eddig. A külföldön theologiai téren is szinte virágkorát éli a tudomány népszerűsítése. Nekünk magyar protestáns theologusoknak is tudatára kell ébrednünk ily irányú feladatunknak és kötelességünknek. Konkrét javaslatot itt nem teszek, csak a gondolatot vetem föl. De nemcsak a szellemi fogyasztó közönség, hanem a termelő munkások számának gyarapítására is kell gondolnunk. Ez természetesen első sorban a theologiai oktatás feladata. Ennek a munkája azonban szűk idői korlátok közé van szorítva és ezen idő leteltével, sajnos, igen sok kárba vész abból a tudományos hatásból, amely a theologiai oktatásból származik. S itt ismét szaklapunkra háramlik az a feladat, hogy a főiskola padjairól a gyakorlati élet terére kikerültek további theologiai önképzését