Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Pröhle Károly: Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai
Hazai protestáns theologiai tudományosságunk sajátos helyzete és feladatai tekintettel a kiilíőldre. ha Harnack-nak. az angolországi keresztyénség képviselőinek berlini fogadása alkalmával tartott beszédében (1. „Internationale Wochenschrift 1909. évf. 27. sz.) azt olvassuk, hogy őt az „élet szüksége" (die Not des Lebens) vitte rá, hogy angolul tanuljon. Most már a németek is túl vannak azon a boldog időn, amikor az angol tudományosságot egyszerűen ignorálhatták. Armitage Robinson, a londoni Westminster dékánja (Dean of Westminster) ugyanazon alkalommal szinte kedélyesen irta le (1. u. o.) azt a változást, amelyen a német és az angol theologiai tudománynak, illetőleg ezen tudomány képviselőinek egymáshoz való viszonya az utolsó 30 év alatt keresztülment. Először, nevezetesen a tübingeni iskola idejében, az angolok részéről bizalmatlanság a német theologia iránt, a németek részéről teljes ignorálás volt e viszony jegye. Azután először az angolok kezdik nagyobb mértékben tanulmányozni a német theologia termékeit, majd a németek kezdik figyelembe venni az angolokat s Robinson büszke önérzettel említi meg, hogy nevezetesen Lightfoot volt az, aki a németeket arra bírta, hogy angol theologiai könyveket olvassanak s hogy az ő körébpl került ki az angol theologusoknak egy fiatal csoportja, amely nemes ambíciójának kielégítését olyan művek létrehozásában kereste, amelyeket a németek is kötelesek legyenek elolvasni. Ma pedig már odáig fejlődött ez a viszony, hogy nem egy tudományos vállalatban a német és angol theologusok barátságosan együtt dolgaznak: a bizalmatlanság és an tagonizmus helyébe a segédkező együttmunkálkodás (helpful co-operation) lépett. A német és az angol theologiai tudományosság ezen viszonyából pedig mi magyar theologusok kettős tanulságot vonhatunk le: 1. ha az angolok, akik már maguk is jelentős munkát végeznek a theologia terén, nem átalják a németekhez iskolába járni, ne átaljuk mi se, akik az angoloknál kevesebbek vagyunk, 2. ha a németek, akik pedig a theologia terén legelői járnak, érdemesnek tartják az angol theologia termékeinek tanulmányozását, még inkább tegyük ezt meg mi magyar theo 1 1 ' 1 izünk oda hatni, hogy köinkább terjedjen az angol nyelv ismerete, mely szintén egv ma már gazdag theologiai irodalom kincsesházához nyitja meg az ajtót. Különösen kiválik az angolság a bibliai tudományok és az egyetemes vallástudomány torén. Itt sokat tanulhatunk tőlük. Ha a német theologia termékeinek tanulmányozása után fordulunk az angolokhoz, nem egy dolgot egyszerre más világításban látunk magunk előtt. Az angol általában véve gyakorlatibb s a legelvontabb elméletektől is könnyebben találja meg a gyakorlati élethez vezető útat, mint a német s nem egykönnyen esik a meddő kritika szélsőségeibe. Az előbb említett Armitage Robinson is találóan jellemzi az angol theologusokat, legalább azokat, a kiknek nevében szólt, azzal, hogy ők sok tekintetben konservativabbak s hogy ők zöttünk s különösen nemzedék körében mind-