Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

110 Dr. Schneller István. Mily hatalmas volt e tudományos irányzat a köztudatban akkor, midőn a szerzet megengedi azt, hogy egy szerzetes világi tudományt és pedig nem a szerzet falai közt, a szerzetes szabályai alól felmentve taníthasson; s mily elnéző lehetett az apát. valamint a püspök, midőn e szerzetes theol. előadásokra való képesítés nélkül, minden ellenőrzés (sine magistro) theologiai cursusokat önállóan vezetett! Egy csúnya per, amelyet személyes ellenségei külömböző formai és dogmatikai okok pajzsa alatt indítanak ellene, amely a védelem lehetőségének kizárásával zsinati elitéltetésével végződött — szakítja meg e mélyreható tanítói működését. Még sem triumphált a rosszakaratú tudatlanság és nyers erőszakoskodás fölötte. Megalázó fogságából (Medardusi zárda, mely javító-intézet és őrültek háza volt) kiszabadul, visszatérhet Set. Denis zárdába. Tudás vágya és professzori természete, mely nem engedi meg, hogy a' felismertet, ha az a környezetre nézve kellemetlen is - ne hirdesse — újra ellenkezésbe hozza szerzetével (Beda tanulmányok Dionysius areopagitára nézve) s nevezetesen az apáttal, úgy hogy ez felségsértési perrel fenyegeti őt, az egyelőre szerzetesi fogságra elitéltet. Abaelard megszökik — Champagneba, ahol barátjai közvetítésének, különösen az apát halála után sikerül — és pedig a király jelenlétében a kibékülés olyformán (1. Hausr. 88—93.), hogy Set. Denis zárda Abaelardot más zárdának nem engedi ugyan át, de megengedi néki, hogy a zárdán kívül magában reguláit életet éljen. Abaelard szabad! Mint remete visszavonul 1127-ban Nogent sur Seine enyhe éghajlatú erdőbe. Itt épít magának kápolnát. Alig hogy elterjedt ennek híre: a scholarok újra elhagyták a városokat, a városok kényelmét, felkeresik őt. agyag- és szalmából építenek kunyhókat, megelégedetten répával és kenyérrel táplálkoznak; széna, szalma az ágj^uk. földkupuc asztaluk. (95. 1.) Abaelardus büszkén emlegeti: Minden szükségletemről fölösen is gondoskodtak tanítványaim; ételről, ruházatról, a föld műveléséről, házak építéséről, úgy hogy házi gond tanulmányaimat nem zavarta. Minthogy imaházunk annyira szűk volt. hogy a jelenlevőknek kis részét sem fogadá be: a szükséghez képest tágították és újra jobban felépítették kőből és fából. Minthogy a szentháromság nevére építettem és néki szenteltem e szentélyt s minthogy én mint bujdosó, aki immáron az isteni kegyelmen is kétségbe estem — itt lélekzettem fel némileg újra: e jótét emlékéül ,Parakletosnak' neveztem, mely nevet a főfal oromzatára alkalmaztam." (Hausr. 96.) Heloise-a méltán mondhatta e helyről, a midőn apácáival e megürült lakba költözött, Abaelardushoz írt levelében: „Isten mellett Te vagy e helynek egyedüli alapítója, ez imaháznak egyedüli építője, ez alapítványnak egyedüli szerzője. Mit sem építettél itt idegen talajon; mindaz ami itt van — egészében a Te teremtésed. Ε sivatag csak vadállatok és rablók tartózkodási helye volt, nem