Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Schneller István dr.: Abaelardus Péter

Abaelardus Péter. 111 látott azelőtt emberi lakot, házat. A vadállatok tanyáin, a rablók odúiban, ahol még Isten nevét sem emlegették — isteni sátort feszítettél ki és a szent szellemnek ajánlottál fel külön szentélyt. Mitsem vettél ennek építésére a királyok és a fejedelmek kincséből. mivel a legtöbbre és legnagyobbra magad voltál képes, úgy, hogy az, ami létesült, mindaz egyedül néked tulajdonítható. Klerikusok és tanítványok, kik tanításod által vonzatva, itt egybesereglettek, versenyezve nyújtották néked azt, amire szükséged volt és azok is, kik egyházi javadalmakból élve máskülömben nem adományok adására, hanem vevésére hozzászoktak — pazarok, sőt tolakodók lettek adományok nyújtásában." íMigne u. o. 161. stb. 1.) Ez élet pedig nemcsak kényelmi és ellátási szempontból nem volt rózsás, hanem Abaelardus szigorú asketikus követelményei miatt egyenesen terhes. Aki az ő fegyelmének nem vetette magát alá, azt ő száműzte telepítvényéből s csak bűnbánó kérésére fogadta ismét vissza. Elegiában kérlelik végre a mestert: Desolatos, magister, respice, Spemque nostram, quae languet, refice. Tort avers nos li mestre. (L. az egész eiegiát Migne 178 k. 1855. 1.) Mily megható megnyilatkozása ez ama tudásvágynak, mely ama kort tanár és tanítványban egyaránt áthatotta, lelkesítette. A szabad tanulmányozás ez idylljét a régi személyes ellenségek és sötét árnyszerűen már Clairvauxi Bernhardnak szelleme zavarta meg. Abaelardus ez ellene folytatott aknamunka megtudtával már-már arra gondolt, hogy a Kalifa védnöksége alá Krisztus ellenségei elől Krisztushoz meneküljön. Nem tette meg ezt: „a fenyegető fegyver csapásának elkerülése végett örvénybe (Abgrund) vetette magát" (1. 109), midőn a zord fekvésű Rhuysi Szt. Gilgas apátságnak apátjává választatva — ezt elfogadta. Az elviselhetlen, az élet kockázatával járó viszonyok egyrészt, másrészt az akkori gyakorlat is megengedé, hogy az év legnagyobb részét ne ott, hanem otthonában, a Parakletos-zárda közelében, ahová Heloise apácáival beköltözött, tartózkodjon, élve stúdiumának és e zárdának liturgikus, és rendi szervezésének. Amint ez utóbbi munkát befejezte, nem volt nyugta. Professori vére újra elviszi Párisba: Szt. Genovefa hegyén újra tanít az ifjúságnak nagy örömére 1136-ban. — Hiába óvja Clairvauxi Bernhard az ifjúságot, hogy ne hallgassa Abaelardot! hiába panaszkodik: „Méreggel telített könyvei nem fekszenek nyugodtan a szekrényekben, nem. a keresztútakon olvassák azokat. Szárnyaik vannak. Ő városokat, várakat nem világossággal, hanem sötétséggel tölt meg; nem mézzel, hanem mézben méreggel; néptől néphez, nemzettől, országtól elhatolnak másokhoz". Egész Franciaországban, városokban, falvakban és várakban vitatkoznak a scholarok nemcsak az