Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)
Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete
A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 101 feladatot, melyet a szent és igaz Istennel való életközösség reá ró s gyermeki engedelmességben szolgálja az ő Urának, Istenének dicsőségét. Fenti fejtegések szorosan összefüggenek a keresztyénség supranaturalismusával. Mit értünk e kifejezés alatt, annak bővebb magyarázata nem ide tartozik. Tulajdonképen supranaturalismus az is, mint mondottuk, ahogyan mi a pogány vallásokról gondolkozunk, vagyis e tekintetben a vallástörténeti iskola által támasztott igények előtt deferálunk. Isteni beavatkozás útján jöttek létre ezek a vallások, amennyiben a Örökkévaló akaratáról és törvényeiről jelt akart adni az embereknek. Es így teljesen felesleges itt a felől vitázni, hogy „az ilyen kijelentés természetes, vagy természet feletti uton közöltetik-e az emberrel". „A rendkívüliség jellegét minden szorosabb értelemben vett kijelentés magán viseli." Az inspiratio pl „jöhet hirtelenül, váratlanul, mint a villámlás, amikor az ember lelkét bevilágítja s abban hidat \ rer e kijelentés befogadására .... előttünk ez is természetfeletti".*) Egy szóval minden vallás állíthatja inspirált voltát, alapítójának isteni küldetését, mi úgy fogjuk azt fel, mint a keresztyénségre előkészítést. De ha ennek elismerése által a vallástörténeti iskola az immanens fejlődés határát áttörte s elfogadta Istennek a történelembe beléfolyó működését, akkor nincs joga a supranaturalismusnak vagyis speciális kijelentésnek egyházi értelmezését sem megtagadni. A kijelentés számunkra specialiter az Ür, az Idvezítő, az ő supranaturalis kijelentése nélkül nincs keresztyénség. A teremtés célja az Istennel való közösség volt. Ez zavartatott meg a bűn által, mely csak úgy volt visszaállítható, ha felülről jön segedelem. Isten maga jelent meg az ő szent Fiában alázatos, emberi alakban, hogy legyen beteg lelkek orvosa, ingadozók erősítője, hívők reménye. Persze valami más ez, mint Visnu avatárái, melyeket erkölcsi alapeszméje sem engedi összevetni. A keresztyénség nem különböző mythikus kalandokról, hősi tettekről, bajból való újra meg újra megismétlődő szabadításról szól, hanem az időknek ama teljességéről, amikor Isten akarata az emberiség váltságára vonatkozólag egyszer s mindenkori, isteni tény utján megvalósulhatott. Annak az égből származó segedelemnek hite a keresztyén supranaturalismus. Hogy a bűnükből való szabadulás vágya nem hiú ábránd, amellett századok tapasztalata tesz bizonyságot. Ott élt az emberiség szívében s mégis először csak kevesen, az apostolok s környezetük érzette meg, kik Idvezítőjökben keresték s találták meg idvességöket, mindazt, amire lelkök békessége szempontjából szükségük volt. De majd kilépett a megváltói tény eszméje a szük határok közül, hogy világhódító útjára induljon. Nem a *) Erőss Lajos: Apologétika 276 kv.
