Raffay Sándor–Pröhle Károly szerk.: Theologiai Szaklap 8. évfolyam, 1910 (Sopron)

Lenen Géza dr.: A keresztyénség vallástörténeti helyzete

A keresztyénség vallástörténeti helyzete. 97 Legtávolabbról sem valami philosophiai, evolucionisztikus princípiumról van azonban itt szó. A népek is előkészíttettek a Krisztusra. A speciális kijelentés e mellett teljes érvényben marad, szükség van egy egységes üdvtörténetre, melynek folyama alatt Isten az emberrel önmagát mind tökéletesebben közölje, míg végre teljes életközösségbe lépjen; szükség van a bűn és kárhozat alóli szabadulásra, mely mint valódi adósság nehezedik az emberiségre s ezzel kapcsolatban a váltságnak oly biztos fundamentumára, mely nem gyönge, emberi erőtől teszi függővé az idvességet. Ezen fontos momentumok igényelnek még rövid méltatást. Hogy eszhatologikus váradalmak egy eljövendő, boldog ország felől az igazságos Istentől kedvelt király alatt, a keleti népek legrégibb hagyományai közé tartozuak. azt újabban ismételten bebizonyították.

1) HiS ezzel teljesen megegyezik az ószövetségi hagyomány, amely szerint volt idő, amidőn Jahve egyformán volt Istene minden népeknek s lesz idő ismét, midőn Ábrahámnak áldása a föld minden népeire kiterjed. (Gen. 12., 3.) Csodálatos aztán végig kisérni ezt a várakozást az ótestamentomon, amint ama messiási ország mind szellemibb tartalmat nyer, átalakul Isten országának valláserkölcsi eszméjévé, melyhez a népek önként csatlakoznak. Azután mind határozottabb alakot ölt ama messiási király képe, ki utoljára nem is annyira király már, hanem Jehovának szegény szolgája, ki életét bűnért való áldozatul adja sokakért és ez által igazságot és üdvöt szerez sokaknak. És mégis maga az örökkévaló Jehova jelenik meg benne. Évszázadokon át készíti elő erre a nagy tényre népét, először kegyelmének nagy tényeit mutatja meg rajta Kanaánba vezérléséig, aztán viszontagságos történet folyamán szól a próféták által, hogy jelentse eljövetelét s mikor Izraelnek és az egész óvilágnak megbomlott viszonvai legnagyobbá tették az utána való vágyakozást, mikor az óviíág romokban hevert: akkor elérkezett az időknek teljessége. Az ószövetségen — mondja egyik egyházi írónk 2) — egyetlen szó harsog felénkés pedig mindig erősebben, mint a közeledő mennydörgésnek szava: íme eljő! azt mondja a seregeknek Ura! (Mat. 3., 1.) Nincs a láncnak egyetlen szem híja sem, összefüggő történet áll előttünk, melyben az előzmények a következményekre s ezek viszont amazokra utalnak. „A ker. kijelentésnek az adja meg különleges jellegét, hogy a váltság Istenének a történelemben megvalósuló és Krisztusban befejezett életközösségre lépése képezi tartalmát."

3) Avagy hol lehet ehez csak távolról is hasonlót felmutatni a vallások történetében ? 1) Gressmann: Der Ursprung der israelitisch-jüdischen Eschatologie; Ed. Meyer. Die Israeliten und ihre Nachbarstämme. sc. Sellin műve. 39. kv. Dicsőfi : Templomi gondolatok. 248. 3) Alig. ev. luth. Kirchenzeitung 1907. Ihmels: Das Christentum und die Religionsgesch. 629. kv. 2