Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Raffay Sándortól: A revideált Biblia. I.
A revideált Biblia. 61 megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, az életét azonban megkárosítja ? Avagy mit ád az ember az élete ellenértékéül ? Az emberfia ugyanis eljön majd az δ atyjának dicsőségében az δ angyalaival és akkor mindenkinek megfizet az ő eljárása szerint. Moly lehetne azt is tenni, hogy az élet helyett· mindenütt a lélek szót használnánk, csakhogy akkor némely kifejezést más értelemben kellene vennünk. Az αντάλλαγμα azonban akkor se „váltság", mint az átdolgozott biblia mondja, hanem csereérték, ellenérték. Az άνταλλάιτεσίϊαι τί τίνος vagy αντί τίνος kicserélés, felcserélés értelmében használatos. S ebben az értelemben áll ezen a helyen is az αντάλλαγμα. Mert az összefüggés szerint arról van sző, hogy mi haszna volna az embernek, ha az egész világot sikerülne is birtokába hajtania, életét azonban elveszítené? Mi ér fel e világon az élettel ? Igen de az élet nem az életben maradás, a mire Jézust Péter csábítgatja, hanem az élet céljához és eszményeihez, az Isten igazságaihoz még a halálon át is erős ragaszkodás, a hűséges kitartás. Ezt a felfogást igazolja a ενε/.εν Ιμον is. * Nagyon szembeötlő az átdolgozott szöveg tévedése pl. Apóst. Csel. 20, <, 4.-ben. Az öreg Károli mondatát meghagyta, a mint volt. így hát a vers ekkép hangzik: De semmivel sem gondolok, még az ón életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról. Az tv όυόίνί λόγοι ποιέϊσίϊαι vagy zi'JíoOai vagy έχε tv τινά már a klassikusoknál is azt jelenti, hogy tekintetbe nem venni, szóra se érdemesíteni (1. Rost, Schirlitz). Bizonyosra veszem, hogy a magyar fordítás egészen másként hangoznék ma, ha az átdolgozó az eredeti szöveget is megnézte volna, és okoskodott volna azon, miért áll a görögben ττν ιρνχψ, miért nem áll előtte a magyarban kitett και, miért nincs a magyarban lévő második mondatnak az eredetiben állitmánya, miért áll olyan szorosan párhuzamos ellentétes viszonyban a ποιούμαι ós a τελειωσαι, a mit a ώς tesz csak érthetővé? S mindezeket kellő alapossággal mérlegbe vetve, a mondatot csakis igy dolgozhatta volna át: De ón még csak szóra se érdemesítem az én életemet, hahogy teljesítem az én futásomat ós azt a szolgálatot, melyet vettem az Űr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliomáról.
