Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Raffay Sándortól: A revideált Biblia. I.

62 Raffay Sándor. Honnét vette a fordítás az „örömmel" szét, nem tudom, az eredetiben nyoma sincs. * Róma 1,

4. Kétségtelenül a legnehezebb helyeknek egyike. Az átdolgozott kiadásban ez a vers igy hangzik : A ki (Ikr.) megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szontség lelke szerint a halálból való feltámadás által. Az eredeti pedig igy hangzik : . . . τον ορισθέντος ν'ιοϋ Οεου ίν δννάμει -/.ατά πνεύμα (Ιγιωσίνης ίξ άνααιάσεως νεχρών. Ebben a mondatban a következő állítás a fő: Jézus Krisztus az Isten fia. Annak bizonyult a feltámadásból. A közönséges ember ugyanis a halottak közt marad. A ki ott nem marad, az nem közönséges ember. Pál apostol előtt, a mint tudjuk, a feltámadás ténye (I. Kor. 15) döntő volt nemcsak Jézus istenfiúsága, hanem a keresztyénség egész értéke és jelentősége dolgában is. Ha Jézus fel nem támadott, akkor nincs tárgya az igehirdetésnek, nincs alapja a Krisztusban való hitnek, nem történt megváltás, mindenki továbbra is bűneiben maradt, Jézus se volt istenfia. A halottak közül való feltámadásból bizonyult hát Jézus az Isten fiának. Igen de Pál szerint a bűnnek természetes következménye, zsoldja, megszolgált bére a halál. A ki a halált legyőzi, aki a halottakból feltámad, az arról tesz bizonyságot, hogy benne a szentség lelke él. Ezért Jézus feltámadása a szentség lelkének birtoka alapján történt. És pedig mint erőnyilvánulás. Jézuson nem ülhetett diadalt a halál, mert az csak a bűnösön diadalmaskodik. A szentség olyan erő, a mely még a halált is legyőzi. Ha Jézusban nem lett volna meg a szentség lelke, ő se támadott volna fel, nem is bizonyult volna akkor Isten fiának. Ez a bizonyulás pedig erőkifejtésben áll. Ép úgy, mint a hogy az Istenország se áll beszédben, hanem tv duváutt: erőkifejtésben. Magában az evangéliomban is ez a óv vaui ς nyilatkozik minden hívőnek üdvösségére. Az εν δυνάμει tehát nem a Luther-féle kräftiglich, a minek az „átdolgozott" szöveg „hatalmasan" szava akar a fordítása lenni, hanem ennél sokkal több, maga az a mód és elem, a melyben a szentség lelke nyilvánul. Már most a 3. és a 4. verset párhuzamba állítva, a következőkkel tartozunk számolni: Jézus Isten fia, ez a főtétel, a mely körül minden forog. Ez az istenfiú -/.αιά σάρν.α a történelem bizonysága szerint éppen úgy lett: γενομένης, mint minden ember. Nevezetesen ő leszármazását tekintve σ,ιέρμα Javíő. Minden más einbernél megáll itt a kombinácio. Jézusnál azonban azt a főtételt, hogy ő Isten fia, be is kell bizonyítanunk A feltámadás a