Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis

276 Ma

i ton Lajos. forma is θ könyvekben, de szintén csak mellékesen s a prophetia igazságának bizonyítására, Pl. Akház és Ezékiás királyok históriája Ézsajás 7. 36. 37. fej.-ben. Vagy Jer. 22, 2

9-ben a földön proverbialiter (vagyis inkább metonymice) lakosait kell érteni. Egyszerű tanítás van az Ézs. 58, f

i. 7-ben, de mintegy prófétai lélektől hajtva előre hirdeti ezeket. A többi előadási forma közül csupán a példabeszédekkel van az a közös vonása, hogy formai tekintetben mindkettő nehéz, de értelmök többnyire nem. c) A proverbium „quaedam figurata locutio", mely mást jelent, mint a mit mond s a jelenlevő időre nézve int. A proverbialis speciesen tehát a képes előadást érti. Salamon Példabeszédeit és Jézus, Sirach fia könyvét sorozza e műfaj alá. Némelyek még a Bölcseség könyvét és az Énekekénekét is.

1) Ε könyvekben még az egyszerű tanítás fordulhat elő. de csak mellékesen, a példabeszédek magyarázatára, pl. Péld. 1, 7 ; 9, 10.-ben. História és prophetia nem vegyül vele. Ez utóbbival az a közös tulajdonsága van, hogy külsőleg nehéznek látszik, de értelmileg többnyire nem az. Fősajátsága, hogy csak a proverbialis előadásban szabad és kell a szavakat átvitt értelemben venni, míg a többi háromban csak úgy, hogy az előadás hitelessége e mellett megőriztessék. Mert ha a proverbialis speciesen kivül is szabad utat nyitunk az allegóriának az előadás igazságának gyengítésére is, úgy az ellenségnek arra adunk alkalmat, hogy a szentkönyveket tetszése szerint magyarázza. Ennek az allegóriának a szentírásban 4 faja ismeretes, u. m. a metaphora, (translatio) melyet a biblia Istenre vonatkozó anthropomorphistikus kifejezéseiben (Gen. 11,

5 stb.); imaginatio vei typ ο «is, melyet a parabolákban (Luk. 10, 3

0. Máté 20, l-ig·); comparatio vei similitudo, melyet a rövid hasonlatokban (Luk. 13,

1

9. stb.), proverbialis modus, vagyis a szorosabb értelemben vett példabeszéd, melyet a Péld. 5, 1

5-tel szemléltet.

2) tgyik sem. Valószínű, hogy Jeremiás alatt ott rejlik a Siralmak könyve is, sőt Kihn szerint Barueh is. (352 1.) Ε 17 prof. irat mind teljes kánoni tekintélyű, az U.-T egyetlen prof. könyvére, a Ján. Apokalypsisére nézve azonban felemlíti a keletiek kételyét, miáltal az I. 7. szerint csak mediae auctoritatis, mely a prófétai iratok szsmában (17) nem is foglaltatik, tehát itt kánonon kivül áll. (I. 10.) A Pesito sem vette fel, a nestorianusok pedig még Ebedjesus korában és kánona szerint sem. (Assem. III. 1,

3—

1

2.) A felsorolt prof. iratok sorrendje teljesen különleges. ') Feltűnő, hogy itt a Prédikátort mellőzi s csak a következő műfaj (simplex doctrina) alá sorozza, holott hasonló chokma-termék. Jóbnak is itt volna helye. Sirach (ia. Jézus könyvét a LXX és Vulg. példája szerint felveszi a kánonba, még ped.g teljes tekintélyűnek, mert a keresztyének is épúgy kedvelték, mint a zsidók. lEcclesiastieus a neve a Vuig.-ban.) Hogy az Énekek-énekét csak adjungunt quidam, miként a Sapientiat, mely a LXX-ban és Vulg.-ban szintén megvan, ebben is Mops. Theodor nézete nyer kifejezést. a) Ez mind a motapbora eseie. Más trópust, ha nem sorol is fel, nem s zár ki. De nem ez itt a fődolog, hanem az allegoriai értelmezés jogos