Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Junilius Africamus: Instituta regularia divinae legis

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai" gyűjteménye. 277 d) Az egyszerű tanítás

1) a hitből vagy az erkölcsből oktat a jelen időre nézve. Azért neveztetik így, mivel az egész szentírás tanít ugyan valamire, de más formában, mint fentebb láttuk. Ez azonban sem históriát nem sző közbo, sem jövendölést, sem példabeszédben nem szól, hanem egyszerűen csak tanít. Ehhez a műfajhoz 17 kanonikus irat tartozik, u. m. az Ecclesiastes (Prédikátor), Pál 14 levele (a mai sorrend szerint), Péter I., János 1. levele. Sokan még más 5 apostoli iratot is ide soroznak: Jakab, Péter II. Júdás, János II. III. levelét,melyek kanonikusoknak (értsd katholikusoknak) neveztetnek.

2) A többi előadási forma is előfordul e könyvekben, de csak mellékesen, a tan bizonyítására. Pl. a 2. Kor. 2, 1

2-ben és Gal. 2, u. s köv.-ben história, az 1. Kor. 15, 6rben prófétálás, a Tit. 1, l

v-ben példabeszéd, de mindez csak a tanítás bizonyítására. A többi előadási forma közül csak a históriával van egy közös vonása, az, hogy külsőleg könnyűnek látszik, jóllehet megértése többnyire nehéz. 2. De auctoritate scripturarum. Vannak teljes, középszerű ós semmi tekintélylyel nem bíró könyvek. Az első osztályúak az absolut kanonikus könyvek, a második osztályúak a többségtől ezekhez sorozottak, a mint fentebb az egyes műfajoknál megkülönböztettük őket; a meg nem nevezettek a tekintélytelen könyvek.

3) A históriában ós az egyszerű mértéke, melyre nézve az antiochiai-edessai-nisibisi interpretatio ütközött az alexandriaival. Mig ez utóbbi ebben nem ismert mértéket, addig a szerző itt szigorú korlátok közé szorítja, mikor csak a proverbiális előadásban, — jól megértsük: nem csak a proverbiumokban, hanem általában a példázatos, képes előadásban — ismeri el igazságát és jogosságát. A proverbiális species lényegére nézve ugyan azt mondja, hoay vele sem a história, sem a prophetia nem vegyül, csak az egyszerű tanítás fér meg magyarázat kedvéért, de másfelöl a benne rejlő értelmi átvitelt bizonyos fokig a másik három előadási formában is megengedi, de csak hitelességük, vagyis tartalmuk hitelességének fentartása mellett. Vagyis a szerző azt akarja itt kiemelni nem egészen világos szavaiban, hogy a proverbiális előadásnak lényegéhez tartozik a képes, átvitt értelmű beszéd; a többinek nem, de azért a többiben is előfordul mellékesen, mert a beszédnek általában természetéhez tartozik. Ε megkülönböztetés megtételére nagy oka volt: a bibliamagyarázat igazságát és hitelét féltette a helytelen és oktalan allegorizálástól, mely a kath. egyház nagyobb részében elharapózott. Az ezzel már teljesen megismert négyes felosztás, az előadás formája, vagy a műfaj szerint, a régi (M. Theodornál is meglevő) hármas felosztásból (históriai, prófétai és tanító könyvek) fejlődött az utóbbiak még egyszeri divisiója által, az átvitt(a proverbiumokban) és a szószerinti értelem (az egyszerű tanításban) pontos megkülönböztetése érdekében, melyre irányult a törekvés Antiochiától Nisibisig. 2) Ez 5 irat kánoni tekintélyének elismerése tényleg nagyon nehezen ment. A kételyekben M. Theodor is osztozott, sőt ime még a 6. században élt szerző is. Pét. II, Júd, Ján. II. III. levele különben már a Pesitóban is hiányzott s még Ebedjesus kánonában sincs meg. A páli levelek sorrendje megfelel a mainak. Ezek közül egyik hitelességében sem kételkedik, még a Héb. levelében sem. 8) Az első osztályúak száma az Ó-T.-ban 32, melyből a héber kánonban is megvan 31, (Sirach Jézus nincs meg) de 18 könyvbe összefoglalva. A második osztályúak száma az Ó-T.-ban 11, melyből a héber kánonban is megvan 6, de csak 5-nek számítva. A 24-ből (a héber kánon könyveinek