Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Hadrianus: ...

214 Marton Lajos. Parainesis, (intés) tulajdonképen az egész szentírás. Ez nem trópus, sem figura. Ezek a felemlítet tropusok,

1) sokszor per tautologiam et exemplum és hézagosan, de azért nem rosszul definiálva. Van köztük néhány ritka és jelentéktelen. Néhány viszont ma csak figurának vétetik, de bőven kiegészíti ezek hiányát az I.—II. részben említett sok trópus, mely ide volna logikusan helyezendő. Ε szerint e kis műnek tulajdonképen nincs pontosan keresztülvitt rendszere, mert a mely kategóriákat felállít, azokat részint betöltetlenül hagyja, részint túllépi. A saját maga által felállított kereteket töri össze s a bennük levő, egyébként értékes anyagot úgy összezavarja, annyira nem a maga helyére osztja el, hogy kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a szerző maga sem tud tropusok ős ') Hogy a tropusok tárgyalása organikus része e a műnek, vagy csak függeléke, vagy esetleg későbbi toldás, nehéz eldönteni. A bevezetésben levő dispositio a tropusokra nem terjed ki, ha csak fel nem teszszük, hogy ezeket is a figurák közé sorozza. Ez ellen szól azonban az a határozott kitétel, melylyel a tropusokra tér át: Eioi őt xai τρόποι χιλ. Igaz, hogy ezeket is aztán figurákkal keveri, de elméleti különbözőségüket ismeri. Maga a szerző is, esetleg más is (hiszen iskolai könyv volt!) hozzáadhatta a figurákhoz, a teljesség kedvéért a tropusokat, mint a melyek a programmtól, ha nincsenek is benne, messze se esnek, annyival inkább, mert a 3. rész ezek nélkül, ha csak ki nem esett belőle valami, nagyon sovány, továbbá mert annyi közük ezeknek is van az előadás compositiójához, mint ama figuráknak. Különben e tekintetben még a class. rhretorikusnál is bizonyos zavar észlelhető. Pontos meghatározását és megkülönböztetését adják a tropusoknak és figuráknak. Pl. Quintilianus többfélekép formulázza: Tropus est verbi vei sermonis a propria significatione in aliam cum virtute mutatio. (VIII. 6.) Vagy: Est igitur trópus sermo a naturali et principali significatione translatus ad aliam ornandae orationis gratia etc. — Figura (sicut nomine ipso patet) est conformatio quaedam orationis, remota a communi et primum se offerente ratione. Vagy: figura est arte aliqua novata forma dicendi. Vagy: Schema ... a simplici atque in promptu posito dicendi modo poötice vei oratorie mutatum. (IX. 1.) — Hasonlóképen Beda: (De tropis sacrae scripturae) Tropus est dictio translata a propria significatione ad non propriam similitudinem, ornatus necessitatisve causa. — És mégis a gyakorlatban, mint Quint, maga bevallja, a tropusokat figuráknak s a figurákat tropusoknak veszik, mert sokszor igen keskeny határ választja el őket. Ilyen pl. az irónia, periphrasis, hyperbaton, onomatopoiia, epitheton stb. — De ez, vigasztalja magát Quint., nem változtat lényegükön, miként az emberekén sem, ha más-más nevet kapnak. Ugyanígy megkülönböztetik a figurákat is egymásközt, pl. Aquila Romamis (250 körül Kr. u., De figoris sent. et eloc.) és Fortunatian-us kiemelik, hogy a gondolatalakzat a szavak rendjének változása mellett is megmarad, mig a szóalakzat nem. A gyakorlatban pedig ezek is összefolynak, és pedig nem csak az egy, hanem a különböző osztályúak is. A nagy s gyakran hajszálfinomságig menő széttagolás az oka, melyet sokkal összébb lehetne s kellene vonni. Mikor 30—40 trópust s ugyanennyi, sőt még sokkal több figurát (2 — 3 osztályban) kellett névben és lényegben megkülönböztetni, pedig, mint Julius Rufinianus bevallja, némely grammatikai figurát meg sem lehet nevezni, vagy határozni, csak példában észrevétetni, akkor nem csoda, ha összetévesztették őket, vagy öntudatosan másképen minősítették.