Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Marton Lajos-tól: Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Hadrianus: ...

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. 215 figurák közt biztos különbséget tenni. Ez különben általános tünet volt akkor, mikor a tropusok és figurák számát úgy megszaporították a hajszálfinomságú distinctiók által, hogy egymástól megkülönböztetni nagyon nehéz volt őket· Hadriánnál a figurák szenvednek — s hiába fogja rá két fejezeten át csaknem minden kifejezésmódra, hogy figura, — valósággal majdnem eltűnnek e zavarban. A III. rósz végén húzódik meg s így még csak most kerül sorra a mű legértékesebb s az Εισαγωγή címnek is leginkább megfelelő részlete, a kis bibliaismertetés, hermeneutikai szabályokkal,

1) melynek gondolatmenete ez: A szentírásban két műfaj van: prófétai és históriai. Mindegyik három, u. m. mult, jelen ós jövő időből áll elő. Múltból való póldáúl Mózes teremtéstörténete, jelenből Elizeusnak Géházival való esete, (2. Kir. 5, 2

0. s köv.) jövőből a próféták jövendölése a zsidókra, vagy a Krisztus eljövetelére nézve, mely beszédekben, (Jor. 31, 3

8.) látomásokban (Ezék. 3, 22· 1· Thess. 4, 1

6. Dán. 7, 9. l

3.) és cselekedetekben kifejezve (Gen. 15, 9. 22, 2.) maradt ránk. A tanítványokat először a főbb tartalommal kell az egyes művekben megismertetni, aztán a szószerinti szöveggel és magyarázatával. Ε nélkül olyanok, mint az iránytalan hajósok. Utal a világi darabok, pl. rapsódiák tanítására, melyeknél a rövid tárgyi ismertetés szintén megelőzi a fordítást, mely igy szabatosabb is. Ha valakit idegen országba küldünk, azt előre kellőleg tájékoztatjuk a felöl s az odavivő út felöl. Épigy kell a tanítónak a tanítványt tájékoztatni először a szentírás tartalma felöl, saját felfogásának kellő kifejezésével, aztán nyelvi sajátságai felöl, hogy meg tudja ismerni és különböztetni a figurákat és tropusokat. Nem kevósbbé kell aztán ügyelni a szószerinti, világos fordításra, valamint azoknak a jeleknek megmutatására, melyek az útban biztos irányítói legyenek. Aki a gondolatmenetet, mint az egészen keresztülhúzódó fonalat biztosan megtartja, az a fordításban is bajosan fogja a megfelelő kifejezést elhibázni. Végül még azt említi fel, hogy a próféciának egyik faja prózában Íratott, mint Ézsaiás, Jeremiás és mások művei. Másik faja versmórtékben,

2) dallammal szereztetett, mint pl. Ez a kis befejező részlet szintén nincs benn a mű dispositiájában, de mint olyan általános fejtegetés, melyben a részletek eredményei bizonyos tekintetben összegeződnek, természetesen áll a maga helyén. 2) Az h μέτοιο és ίαμαρα kifejezésekből még nem lebet eldönteni, hogy csupán a verses formát akarják e megjelölni, közelebbi meghatározás nélkül, a prózával szemben, vagy csakugyan időmértékes verset akarnak-e jelenteni. Ez utóbbi esetben a már Josephusnál ismert tévedéssel állnánk szemben.