Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

A rómaiakhoz irt levél. 83 való megigazulást tan, a Calvin-fóle prícdestinatio, Loci theologici.) Mindazáltal Luther volt az, a ki a legnagyobb tekintélynek elismert szentírás mellé az emberi tudást és kutatást helyezte irányítónak s vezetőnek; a kanonikus könyvek bírálatában pedjg majdnem teljesen Eusebius álláspontjára helyezkedett. Ο volt az, a ki a római levelet minden irat fele helyezte. rE levél, irja a római levélhez szóló nagybecsű ismertetésében, az új-szövetségnek igazi főrésze és a legtisztább evangelium, a mely valóban méltó és érdemes arra, hogy minden keresztyén nemcsak szóról szóra könyv nélkül tudja, hanem naponta foglalkozzék vele, mint a lélek minden napi kenyerével. Mert nem lehet azt elég sokszor és felette jól olvasni és róla elmélkedni; minél többet foglalkozik vele az ember, annál becsesebb előtte és annál jobban tetszik."

1) A levél hitelessége ezután is minden támadáson kívül állott egészen a rationalismus koráig, a mikor Evanson angol tudós (1792) megtámadta, kit azután jó későn Bauer Bruno német tudós követett (1852) ; támadásuk érthető feltűnést keltett, de csak eredménytelen curiosumnak maradt. A 19. század utolsó tizedeiben újból s nagyobb tudományos apparatussal intéztek ellene támadást legfőképen hollandi liberális irányú theologusok. Legfőbb támadói voltak: Loman (Qusestiones Paulinse 1886); Steck Rudolf (Der Galaterbrief nach seiner Echtheit untersucht 1888). Voelter (Die Composition der paulinischen Hauptbriefen I. Römer und Galeterbrief 1890); Van Manen (Paulus II. De brief an de Romeinen 1891). Ezen bírálók szerint a levél csak a 2-ik században keletkezhetett más rövidebb levelek alapján, melyeket vagy Pál, vagy sokkal valószínűbben egy áliró irt volna Pálnak neve alatt. A szerző egységes iratot akart ugyan összeállítani, de ez nem sikerült neki. Van Manen az evolutio teóriáját alkalmazva azt hiszi, hogy levelünk irója ismeri már az ev. okat, a Csel. könyvét, a zsidók szétszóratását, a ker.-ek üldöztetését s a gnoszticismust. Mind ezeknek hatása alatt állott a mi irónk. Alapirata egy régibb Pálnak tulajdonított levél, mely 1-8 4- 15, 14—33-ből állott. Ezt későbbi irók kiegészítések s bővítések által folytonosan nagyobbították, míg jelen alakját nyerte. (Ily szakaszok 9—11 fej. 12—13; 14; 15, 1—13 sat.) Michelsen Volkmarnak nyomán 3 kiadású római levelet különböztet meg, a melyeket egy későbbi áliró egy levéllé alakított át. Voelter s néhány hasonló gondolkozásü iró nem elégszik meg a szövegnek ily általános bírálatával, hanem részletekbe menve kiküszöbölik mind azokat a helyeket, a melyek zsidós») Luther: Werke. Erlangen 1852. 63. köt. 119. oldal. 6*