Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Raffay Sándortól: A revideált Biblia. I.
A revideált Biblia. 63 bizonyítás legfőbb érve, a szentség lelkének erőkifejtésben való nyilvánulása pedig alap nemcsak az istenfiúságra, hanem a feltámadásra nézve is. Mindezek mérlegelésével a 4. verset igy kellene magyarra fordítani: .... aki a halottak közül való feltámadásból Isten fiának bizonyult a szentség lelke szerint való erőben. Igen, de ez igy nehézkes egy kissé. Az εν όινάμει inás jelentését kell tehát értékesítenünk. Nevezetesen ezt: tényleg, valósággal. Igy aztán ez lesz a mondat formája : . . . aki a halottak közül való feltámadásból a szentség lelke szerint valósággal Isten fiának bizonyult. * Az I. Kor. 4, i_ 5 fordítása szintén nem felel meg az eredeti szövegnek. A fordítás igy hangzik : Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hivnek találtassák. Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek Ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól, sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva, a ki ugyanis engem megítél, az Úr az. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, mig el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a sziveknek tanácsait ős akkor mindenkinek az Istentől leszen a dicsérete. Az 1. versben kimondván az alapszempontot, a 2. versben folytatja az apostol a kijelentést. A J>őe következtetést és nem az ellentétet, se nem a kiemelést akarja bevezetni. Csakis igy lehet hát a 2. verset kezdeni: Igy hát végre is a sáfárokban azt kell keresni, hogy hűnek találtatnak-e? Azért hogy ez a mondat a görögben nem áll kérdő formában, mit se változtat az értelmén, ami nem más, mint a mit a magyar kérdező forma kifejez. Az εις ελάχιστον lau· egészen elerőtlenül ebben a formában: „Rám nézve pedig igen csekély dolog." Sokkal tömörebb, világosabb, határozottabb és az eredetinek megfelelőbb ez a kifejezés: Nekem különben ugyancsak mellékes! Vagy ha éppen magyaros köznapi formát akarunk: Különben bánom is én! Vagy közmondásszerűleg: Különben kisebb gondom is nagyobb annál, hogy akár ti, akár bármely emberfia Ítéletet mondjon rólam! Sőt magam se ítélkezem magamról.
