Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Erdős József dr -tól: A szarvazott Mózes
3 A szarvazott Mózes. és művészek agyában az a mesés képzet, hogy Mózesnek valaha, és pedig épen akkor, a mikor missiójának legmagasabb ormán állott, két szarva volt a fején. így szállott át ez a mese nemzedékről nemzedékre s Micholangelo mint igazhitű buzgó katholikus megnyugodott benne és igyekezett is e myhthosszerü gondolatnak kifejezést adni. Mindazok a fordítások, melyek közvetetlenül a Vulgata nyomán készültek, szarvazottnak tüntetik fel Mózest. így, egyebeket mellőzve, a Káldi György-féle bibliában eként olvasható a jelzett tétel: „És midőn le-szállana Moyses a Sinaihegyről . . ; . . nem tudgya vala hogy szarvas volna az orczája az Úr beszéde társalkodásából". Majd alább a 35· vers szerint „láttyák vala a kijoevoe Moysesnek szarvas orczáját Am az eredeti héber szövegre is figyelő fordítók — igen helyesen — eltüntették azokat a philologiailag indokolatlan és képtelen szarvakat a Mózes fejéről. Béza ρ. ο. így fordítja: [fuitut ignoraret Mosche] „splendidam esse factam cutem faciei suae" és a 35. versben : [respiciebant quod] „splendida facta esset cutis faciei Moschis". Hasonlatosképen Károli az 1589—90. évi első eredeti kiadásában így olvasható: [nem tudgya vala Moses hogy] „az 03 ortzáiánac buere fénlenéc u és a 35. versben : fláttyác vala hogy] „ fénlic az ω ortzáiánac bősre". Jellemzőnek találom, hogy a Tárkányi B. József által Káldi fordítása nyomán jegyzetekkel átdolgozott hivatalos kiadásban (Eger 1865.) az eredeti szöveghez ós sem nem a Vulgatához, sem nein Káldihoz hű fordításként ezt olvashatjuk: [nem tudja vala, hogy] „arcza fényes lön" az Úrral való beszélgetés miatt; item a 35. versben: „láták a kijövő Mózes fénylő orczáját." Mellőzve a további összehasonlításokat, ime ezekből is megérthetjük, hogy Michelangelo remeke rendkívül sokat veszített hatásából, a philologiai tájékozatlanság miatt hibásan tolmácsolt vulgatabeli leirás folytán. Gondoljuk el csak, mennyivei igézőbb és fenségesebb lett volna Mózes arczának a kifejezése, ha a mester agyát ós vésőjét az a tudat ihlette és mozgatta volna, hogy Mózes arczárói az ószövetségi kinyilatkoztatás ama tündöklő fénye sugárzott szót, a mely fény előjele és záloga volt annak a dicsőségnek, melyre Jehova az ő tulajdon népét elhívta, rendelte és egykori tökéletességre jutásakor felmagasztalja. Mily egészen más hatású ez a történelmileg és philologiailag egyaránt hű, megbízható, érthető ós indokolt igazság, mint az a mesebeli hagyomány, hogy Mózesnek a feje búbján két szarva nőtt, mire a Sinai-hegyről alászállott. Valahányszor Michelangelónak Mózesét szemléljük : az eredeti héber szöveghez híven képzeljük oda a fején levő szarvak helyett azt az orczájáról leragyogó, tündöklő, szétsugárzó fényes glóriát, melynek több mint 300 óv óta híjával van a szobrászat emez egyik legkiválóbb remeke. Debrecen. Dr. Erdős József.
