Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál
52 Dr. Daxer György. Ezen magyarázatával Martensen némileg enyhíti synergismusát; csak az a kérdés, vájjon a mentegetés ezen útja járhatő-e és veleszületett kegyelemről beszélhetünk-e. Mi bizony Müller Gyulával csak „babyloni nyelvzavart" láthatunk az ilyen nyelvhasználatban (Lehre ν. d. Sünde 3. kiad. II. 329. 1.), amiben Luthardt is igazat adott neki (i. m. 377. I.). 3. Dorn er J. A. (1809—1884). J) Dorner a közvetítő theologiának egyik legkiválóbb képviselője. Nemcsak mint dogmatörténész, de különösen mint a rendszeres theologia mívelője is kivált. Itt főleg a christologiát mívelte, de kiadhatta még életében két kötetes hittanát is „System der christlichen Glaubenslehre" c. alatt (2. kiadás fiától 1887). Ethikája már mint posthumus mű jelent meg fia kiadásában. Dorner hittanában minden tannál rendesen vázolja annak dogmatörténeti fejlődését a legújabb időig. így tesz azon szakaszban is, a mely kérdésünket, a szent lélek művének és az emberi tevékenységnek viszonyát a kegyelem művében tárgyalja. És itt mindjárt kifogásolja, hogy Frank előadásában nem lesz világossá, miképen nő egymásba az isteni ős az emberi tényező az által, hogy egymást keresnék és egymásba hajolnának, hogy ilyen módon termékeny vallás- erkölcsi processust előhívjanak (712. 1.). Dorner már ezen szavaival is elárulja felfogásának synergistikus színezetét, még mielőtt tanát egész terjedelmében kifejtené. Dogmatikai fejtegetései azután világosabbá teszik felfogását. Bizonyos, hogy az embernek épúgy szüksége van a megváltásra (erlösungsbedürftig), amint arra képes is (erlösungsfähig) Avval adva van az isten hatásos tevékenységének, evvel pedig annak szüksége, hogy a természetes emberben is meg legyen még a jónak valami maradéka. Ezt aztán fel lehet kelteni, hogy a megváltás igazi sajátos birtokává lehessen az embernek, akinek bizonyára valami módon élő ós nem csak passiv szerepe lesz annak elsajátításában. Épen ezért a természetes ós a kegyelem által meghatározott ember között egyrészt nagy különbséget, de másrészt valami összefüggést is kell felvenni. Ha persze ez a különbség csak quantitativ, fokozati volna, akkor az embernek képesnek kellene lennie arra is, hogy önmagát megválthassa. Csakhogy ez a különbség nem csak ilyen s azért nem is kereshető csak az erkölcsiség terén (714. 1), hanem a vallás terén kell *) L. Bensowi. m. 61. sk. 1., aki Dorner állásfoglalását csak röviden és kritika nélkül vázolja. Bobertag J. Isaak Aug. Dorner, sein Leben und seine Lehre 1906. és HRE. S IV. 802- 807. 1. (Kirn).
