Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál
50 Dr. Daxer György. fejezi ki a tényállást a keresztyén hittudat kegyelmi és felelősségi oldalára vonatkozólag. De ezen tényállás dogmatikai magyarázata itt is ugyanazon állításokra vezeti a szerzőt, mint többi irataiban Azt mondja ugyanis, hogy a praedesztináció tanának elhárítására elkerülhetetlenül szükséges, hogy a természetes embernek a kegyelem hatásaival szemben való magaviseletében a megtérésnek egy önálló feltételét mutassuk fel. Ha ilyen feltétel nem akadna, akár azért, mert a természetes ember állapota, akár pedig azért, mert tán a teremtmény fogalma vagy az isteni akarat ós hatás fogalma kizárja, akkor minden védekezés az augustinuscalvini tannal szemben semmi egyéb puszta kertelésnél (212 1.). Szóval itt is találkozunk avval az állítással, hogy a keresztyén hittudat szabadságtényezőjónek fenntartása kedvéért szükséges a természetes emberben a kegyelem hatásának valamilyen feltételét keresni, amiről pedig már Schleiermacher mondta, hogy az synergismus. (I. fent ^5. 1.) Mert bizony T az a bizonyos reakció a mi szivünkben, amely az istennel szemben való elzárkozottságunk ellen irányul, melyről Müller tud, az élő istennek ama sejtése, amely szerinte bennünk szunnyad, az erkölcsi szabadság, amelylyel a magasabb dolgok iránti vonzalomnak engedünk, az isten jó indításait megragadjuk, mindvégig együtthat az isteni kegyelemmel, amely csak felébreszti. És vájjon mi egyéb az, mint a természetes embernek valamilyen képessége in spiritualibus, saját természetes erejével való hozzájárulása üdvéhez. (L. ez ellen Frank Theol. der Concordienforinel I. 167. sk. I.). Mindez pedig ellenkezik a szentírásnak a bűnös ember romlott állapotáról szóló tanával és bizony a kegyelem monergismusát lényegesen korlátozza. A dogmatikai elmélet tehát nem magyarázza, nem teszi érthetővé a keresztyén hittudat tényállását, hanem egyik oldalának megértése kedvéért lényegesen megsérti a másikat. Azért bármikép is védelmezze Dorner szerzőnket vagy tiltakozzék az maga is a synergismus vádja ellen, mert a synergismus tres causae-ját nem tanítja stb; azért csak igazuk van azoknak, akik őt a synergistákhoz számítják. (Frank Syst. d. christl. Wahrh. II. 324. 1., sőt Theol. der Concordienformel I.,234. 1. pelagianismussal vádolja, Luthardt Compend der Dogmát. 8. kiad. 177., 259. 261. 1.) 2. Martensen H. L. (1808—1884). J) Martensen, a jeles dán dogmatikus és kiváló püspök, ha nem is tartozik szorosan a közvetítő theologia képviselőihöz, de kérdésünkben ide számítandó. Dogmatikája német l) L. Luthardt i. m, 376. sk. 1., Bensow i. m. 65. sk. 1. és HRE. XII. 373-379. 1. (Madsen).
