Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

A megváltoltfág t's az egyéni felelősség tudatának viszonya. 47 II. Második fejezet. A közvetítő theologia. Schleiermacher nem volt vallásos genius, mint Luther. Ezt mutatja fejtegetéseinek reflexioszerüsége, nyelvezetének kényszeredettsége és mesterkéltsége, a hit igazságainak kifejezésében való nagy óvatossága, amely inkább a hittartalom mélységének, mint a kifejezés simaságának rovására esik. De ennek ellenére hatása korának, valamint a következő időnek theologiájára egészen a mai napig nagy volt. Persze Schleiermacher theologiája sok elemet, sajátos keresztyén és nemkeresztyén alkotó részeket foglal magában, amelyek mind megtették hatásukat. így törtónt azután, hogy mindenkinek nyújthatott valamit és nemcsak az egyház hitéhez közelebb álló theologusok, hanem a liberális irány hivei is egyformán hivatkozhattak reá. Schleiermacher theologiájának az egyház hitéhez közelebb eső elemeit tovább fejlesztették és bibliai meg egyházi tartalommal megtöltötték azon theologusok, akik az u. n. közvetítő theologia irányát képviselték. A 19. század első felében működő képviselőiről nem kell szólnunk (Luthardt tárgyalja közülük Daub K-t i. m. 353. 1. Marheineket 361. sk. 366—370. 1. s Nitzsch K. J-t 373. sk. 1.). Csak a század derekán ós második felében élő képviselőivel, nevezetesen Müller Gyula, Dorner J. Á , Martensen, Kőstlin Gyula ós Schmidt Vilmos állásfoglalásával fogunk foglalkozni. 1. Müller Gyula. (1801-1878.) >) Müller Gyula a közvetítő theologiának Dorner mellett legjelesebb systematikusa. Nevezetes terjedelmes monográfiája: „Die christliche Lehre von der Sünde" 1839. s 1844. 3. kiadás 1849. (melyet mi használtunk) 6. kiadás 1889., melyben a bűn eredetét az ember praeexistens állapotára vezeti vissza. Sok értékes dolgozatát összefoglalva kiadta a „Dogmatische Abhandlungen" 1870. c. könyvében, mig az unió védelmében, melynek Dornerrel együtt lelkes hive volt, megirta „Die ev. Union ihr Wesen und ihr göttliches Rechf 1854. c. munkáját. Müller tanítása sok tekintetben igen közel járt az egyháznak tanához, mig egyes pontokban attól megint határozottan eltért. így van pl. a mi kérdésünkben, az isteni kegyelem és az ember szabadsága viszonyának fejtegetésében is. A „Dogmát. Abhandlungen" egyik értekezésében („Das Verhältnis zwischen der Wirkung des heil. Geistes und dem ») L. még Luthardt i. m. 374-376. 1. Bensow i. m. 53. sk. 1. és HRE.» XIII. köt. 529 -534. 1. (Hupfeld.)