Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)
Erdős József dr -tól: A szarvazott Mózes
2 A szarvazott Mózes. létrejött négy birodalmat, úgymint Makedoniát, Syriát, Ázsiát és Egiptomot ugyanaz a próféta az ég négy szele felé terjedő négy termetes szarvnak nevezi (8. v.). Ezen az alapon készültek azok a pénzdarabok, melyeken a makedoniai királyok, fejőkön Ámón-szarvakkal és bakszarvakkal kiábrázolva láthatók. Átalában véve a szarv az erőnek és hatalomnak volt a symboluma a sémi és chämi népeknél. Mindez azonban nem lehetett volna elegendő ok arra, hogy Michelangelo az általa különben is és méltán hatalmas nép vezérül elösmert Mózesnek szarvakat növesszen. Nem; a mi szobrászunk közvetetlenül a bibliai előadás után mintázta alakját, csakhogy a bibliának nem az eredeti héber szövege, hanem az eredeti szövegnek vulgatabeli hibás latin fordítása után indult el. Mózes II. könyvének a 34. fejezetében ugyanis az van elbeszélve, hogy Mózes, miután az öntött borjú bálványozása miatt Izraél népe ellen haragra gerjedett, darabokra zúzta a Sinai-hegy alatt a törvénykijelentés két tábláját, majd bűnbocsánatért esedezett Jehovához, új táblákat készített, felirta reájok azokat az igéket, melyek az előbbi táblákon voltak, felvivé őket a Sinai-hegyre és a mikor Jehova az ő szövetségét újból megerősítette Mózessel meg Izraéllel, 40 nap és 40 éjjel való föntartózkodása után leszállott Mózes a hegyről az Izraél fiaihoz. És lőn — úgymond a 29. vers — hogy mikor Mózes a Sinai-hegyről leszáll vala .... ι 1!? ilp.f? ΠΤ^?] [ins nana]. Az eredeti héber szöveg eme fontos tételét a Vulgata tévesen így fordította és mai napig is így kell tartalmaznia : [Moyses . . . ignorabat quod] cornuta esset facies sua [ex consortio sermonis Domini]. A vulgatabeli tévedés onnan eredett, hogy a fordító a ΠΡ, femininumtól (= szarv, hegyorom, .sugár) képzett HR. denominativum jelentését félreértette, vagy talán épenséggel nem értette meg és úgy képzelte, hogy ΠΡ Τ = szarvazni, szarvakkal ellátni, szarvazottnak lenni; pedig ez a denominativum csakis egyetlenegy helyen Ψ 69, 3 2.-ben (Geseniusnak is, Fürstnek is különben jeles héber chald szótárában csakis sajtóhibáúl tekintem a versjelzésnél 23-at 32 helyett), a hiph 'il participiumban mint p.R? jelenti ezt: szarvval bírni, ellátva lenni, másutt ellenben, tehát 2. Móz. 34, 2 9. 8 0. 3 5.-ben azt jelenti, hogy sugározni, fényleni, tündökölni, ragyogni. így értették ezt a szót és ebben a jelentésben kívánták fordítani a Septuaginta készítői is, akik szerint Mózes [ούχ Στ ι] δεδόξασται ή οψις τον χρώματος του προσώπου αυτόν [év τυ>~ λαλιΐν αυτόν αντω.]. Hasonlóképen fogták fel a ΠΡ Τ jelentését a targumok, a pesítta, az arab, a samáriai bibliafordítók, valamint Sa'adja (892—942) és Ibn G'anäch (sz. 985) héber arab nyelvtudósok. Nyilvánvaló tehát, hogy a héber eredeti szövegnek vulgatabeli helytelen és téves fordítása nyomán keletkezett a keresztyén papok, szerzetesek
