Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 7. évfolyam, 1909 (Budapest)

Daxer György dr.-tól: A megváltottság és az egyéni felelősség tudatának viszonya az ujabb theologusoknál

44 Dr. Daxer György. hangsúlyozza, hogy semmiféle élőlényben nincs egy pillanat sem öntevékenység (Selbsttätigkeit) nélkül. Azért a megtért mint eszes érzéki lény ugy korábbi bűnös állapotában, mint azután a Krisztussal való életközösségben maga is tevékeny (selbsttätig) (15δ. 1.). És a megtérésben a szabadságnak e mozzanata az, a melyben az egyéni felelősség tudata gyökerezik. Most csak az a kérdés, hogyan tudja Schleiermacher vallási életünknek, keresztyén ínttudatunknak ezt a két oldalát egymással úgy közvetíteni, az egységes személyi életben összeegyeztetni, hogy mindakettő ellenmondás nélkül egymás mellett megállhasson. Az bizonyos, hogy Schleiermacher a keresztyén vallásos hittudatnak mindakét állítását fenn akarja tartani. Csak az a kérdés, vájjon sikerül-e ez neki. Ε végből ő is hangsúlyozza, hogy az emberben lévő természetes öntevékenységről, mely nélkül — mint láttuk — soha sem képzelhető, nem lehet állítani, hogy a megtérésben az isteni kegyelemmel együtthatna. Ez legfeljebb csak arról mondható, amit már az előljáró kegyelem az emberben létesített. De ez is az isteni kegyelem műve ós nem az ember saját ténye, hogy igazi synergismusról lehetne szólani (156. 1.) Ezt tehát Schleiermacher is el akarja kerülni. Hanem ha visszaemlékezünk arra, hogy a megtérés csak az isten igéjének ereje által jön létre ós meggondoljuk, hogy az csak úgy hathat reánk, ha belénk hatol, akkor világos, hogy az ige felfogásához s igy ο megtéréshez is szükséges az érzékek működése és az öntudat tevékenysége, s mindez az ember szabad akaratától is függ. Ennyiben tehát lehetne szó arról, hogy az ember természetes erői feltételei az isteni kegyelem hatásának. Persze ha már az isten igéje ezen közvetítés útján belejutott a mi lelkünkbe, akkor már az eredmény, vájjon eléri-e velünk célját vagy sem, nem függ az embernek semmiféle természetes együttműködésétől (156.1.) És evvel biztosítottnak látszik a kegyelem monergismusa. De ha most azt kérdezzük, mi is tulajdonkép az ember természetes öntevékénységénok lényege, erre már oly feleletet kapunk, a mely alkalmas arra, hogy kétségessé tegye az eddigi eredményt. Schleiermacher szerint az nem lehet sem ellenállás, de még közömbösség sein a Krisztus behatásával szemben. (157. 1.) Hiszen már az ember psychikai szerveinek az ige felvételével szükséges együttműködése is magában foglalta az akaratnak valamelyes hozzájárulását, amely persze csak annyi, hogy a behatásnak magát odaadja vagyis az élő fogékonyságot annak számára nyitva tartja. Ezen élő fogékonyság (lebendigo Empfänglichkeit) szenvedő állapot ugyan, de egyúttal az öntevékenységnek is minimuma (157. 1.). A tiszta passivitástól csak abban különbözik, hogy bármennyire is